Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége

sa került előtérbe. A későbbiekben 1766-ig azokban az években, amikor a majorsági termelésből származó pénzek leapadtak a kocsmáitatáséihoz képest, akkor a tizedbevételek nőttek, amely abból is adódhatott, hogy 1745-1766 között a tizedbevételeket jobban elkülönítették a majorsági értékesítéstől. Ha azonban a majorsági és a tizedbevételeket összeadjuk, akkor a korábbiakhoz hasonlóan a majorsági-dézsma eredetű „majorsági bevételek" szorosan megközelítették a kocsmáltatásból származó bevételeket, sőt az 1760-as esztendőkben olykor meg is haladták azt. Az 1780-as években szintén a majorsági bevétel vált nagyobbá a kocsmabevételekhez viszonyítva úgy, hogy a majorsági bevételeknél a növekedés, a kocsmáltatásnál a csökkenés jeleit lehetett tapasztalni. A földesúri kezelésből származó pénzek tehát gyakorlatilag az uradalom által értékesített majorsági és paraszti eredetű termékek eladására és a szeszes italok forgalmazására épültek. Az említett hat korszakból három esetében mutatható ki az, hogy a földesúri kezelésből származó pénzek aránya leapadt a birtok népessége által befizetett összegekéhez képest, tehát ekkor még inkább erőteljesebbé vált a gazdálkodás paraszti szolgáltatásra alapozott jellege.

552 A Rákócziszabadságharc idején megszűnt a földesúri értékesítés, ezért a bevétel jóformán a paraszti pénzekből származott. Noha az 1720-as években, illetve az 1780-as években kimutatható a földesúri értékesítés, mégis ekkor az uradalom felé szolgálattal tartozó gazdák befizetései váltak fontosabbá úgy, hogy a XVIII. század húszas éveiben a paraszti kötelezettségek a korábbiakhoz képest hozzávetőleg azonosak maradtak, míg a század végén erőteljesen megemelkedtek. Mindennek nagyon egyszerű magyarázatát adhatjuk. Kimutatható, hogy a Zichyek uradalma az 1687-1743 közötti időszakban jobbára a birtok területén élőknek adta el különféle áruit, ennek megfelelően az uradalom által értékesített termékek (pl. termények, szeszes italok) eladása a birtok népességének fizetőképes keresletétől függött. Ha megvizsgáljuk a paraszti eredetű pénzszolgáltatásokat és a kocsmáltatásból, valamint a majorsági és dézsma eredetű termékek értékesítéséből befolyó összegeket, akkor azt láthatjuk, hogy tendenciájuk jóformán csak a mezőgazdasági termékek esetében nem egyezik meg, de az is inkább a XVII. század végén és az 1760-as években, amikor valószínűen nagyobb uradalmon kívüli értékesítéssel számolhatunk. A terméketlen 1720-as évek táján a gazdák örülhettek, ha a földesúr felé pénzben járó kötelezettségeiket képesek voltak teljesíteni, s kevesebb pénzük maradhatott az uradalmi termékek vásárlására is. Ezt bizonyítja a kocsmáitatás esetében, hogy az ezzel járó költségek nem csökkentek, vagyis az uradalom nem igyekezett felhagyni ezzel a tevékenységgel, miközben a haszon elmaradt a várttól az olcsóbb pálinka fogyasztására és a csökkenő italforgalomra visszavezethetően. Másfelől kisebbek voltak 552 Ha más szemszögből nézzük, a kocsmáitatás és a dézsma mindenképpen a földesurak felé teljesítendő jobbágyi szolgáltatásnak tekinthető, de jelen esetünkben ezt nem vettük figyelembe, csak azt, hogy a paraszti eredetű természetbeni dézsmát a majorsági termeivényekkei az uradalom maga értékesítette, s a földesúri kocsmákban a birtok által fizetett kocsmárosok mérték az italt. 229