Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége

A XVII. században az ún. majorsági bevételek általában az összbevételek 730%-át, 1687-ben pedig 51%-át tették ki. A Rákóczi-szabadságharc első éveiben szünetelt az értékesítés, majd azt követően csupán néhány százalékot ért el. A XVIII. század további részében a majorsági pénzek a bevételeket 1715-1719 között 12-19%-os arányban határozták meg, 1721-1731 folyamán 2-9%-kal, azt követően 10-35%-kal az 1746. év kivételével, amikor nem adtak el majorságból származó termékeket, illetve az 1748-as és az 1759-es esztendőkben mutatkozó 3-5%-ot nem számítva. A tárgyalt korszak folyamán előfordult ugyan öt évben nagyobb arányú, de általában néhány százalékot kitevő, nem ismert eredetű bevétel, de az összes többit feudális és regálé jellegűnek szokás tekinteni, amely gyakorlatilag jelentősen meghaladta a birtok „gazdasági" bevételeit. (7. ábra) Ám a földesúri kezelésbe nem csupán mezőgazdasági, hanem ipari, kereskedelmi jellegű üzemek is tartoztak, például a pálinka- és serfőzdék vagy a kocsmák, ahol az uradalom által fizetett kocsmárosok mérték ki a szeszes italokat. Előfordult azonban az is, hogy a termeléshez szükséges javak (pl. állatállomány, épület, felszerelés) a földesúréi voltak, de az uradalom a munkát bérleti díj fejében átengedte különféle személyeknek, így volt ez a malmoknál vagy - a mezőgazdaságnál maradva - a majorságban a tejárenda esetében. Mindezek fényében a feudális-majorsági ellentétpár mellett az uradalom gazdasági működésének megismeréséhez elkülönítésre érdemes a földesúri kezelésben lévő, a bérbe adott és a jobbágyi eredetű pénzek aránya az éves összbevételek körében.

551 (V. 4. táblázat) A forrás torzításából fakadóan a bérletbevételek aránya 2-22% között ingadozott, csupán 1745-1748 folyamán nem mutatható ki semmilyen bérlet, a bevételek döntő hányadát mindezeknek megfelelően a paraszti eredetű és a földesúri termelésből származó pénzek szabták meg eltérő arányban. Az ilyen irányú vizsgálat eredményeként a tárgyalt száz esztendő során hat nagyobb korszak különíthető el gazdálkodási szempontból. (8. ábra) Az 1688-as esztendő kivételével a XVII. század vége felé a földesúri kezelésből származó bevételek aránya nagyobb volt a jobbágyoktól befolyt összegekhez képest, ekkortájt az előbbi típusú bevételek aránya az éves összbevételek között 42-75%-ot, míg az utóbbié 19-50%-ot ért el. A második korszak a Rákóczi-szabadságharc tájára tehető, amikor az uradalom jobbára járadékoltató jelleA bevételek besorolása a már említett három kategóriába nem lehetséges a maradvány, a befolyt tartozás, a nem ismert eredetű bevételek, valamint az ingatlaneladásból származó összegek esetében. Az ingatlanok értéke talán közel áll a földesúri kezelésből származó pénzekhez, de eladásuk éppen a saját gazdaságból való kikerülés érdekében történt, ezért nem kerülhet oda. Másfelől ezek a viszonylag kis tételek az összképen valójában nem módosítanának számottevően. A be nem sorolható összegek nem minden évben jelentkeztek, s általában néhány százalékot tettek ki, kivételesnek számított az 1730. évi 25%-os arány. A tiszttartók némelykor összevonták a cenzussal a bérletnek számító bevételek egy részét, így azok technikai okok miatt hol a saját kategóriájukba, hol pedig a parasztoktól származó bevételekhez kerültek, de amit csak el lehetett különítem az uradalom jobbágyaitól származó összegektől, azok a parasztságtól eredő „cenzus és bérlet" kategóriába nem kerültek be a jelen elemzésnél. 224