Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. c. A földesúri jövedelem
fordított forintok azért sorolhatóak a földesúrnak közvetve juttatott összegek közé, mert a felvett hiteleket nem az uradalom, hanem a földesúr használta fel, annak ellenére, hogy a hitel visszafizetését az uradalmára terhelte. A földesurat szolgáló kiadások azonban a forrásadottságból fakadóan csak az 1743-as évvel bezárólag választhatóak el az uradalom működési költségeitől. Először 1703-ban, ezt követően pedig 1714-től az 1748-as esztendőig mutatható ki, hogy a földesúr készpénzt vett föl az uradalmi kasszából saját használatára. Az 1703. évi pénzfelvétel kivételesen a Zichy grófnéhoz kerülhetett, aki a Rákóczi-szabadságharc első két esztendejében Divényben próbálta a fejedelmi kincstár tulajdonába átmenő birtokkal kapcsolatosan a császárhű Zichy I. Károly érdekeit képviselni. A szabadságharc után a Zichyekhez visszakerülő uradalomban a készpénz összege 1734-ig több évben meghaladta a 2000 forintot, de azt követően 8000-14 000 forint között mozgott Zichy I. Károly birtoklása alatt, s a győri püspök seniorsága elején is 8000 forint fölé emelkedett 1748-ig. A Rákóczi-korban az uradalmától, végső soron jövedelmétől megfosztott Zichy I. Károly hiteleket kényszerült felvenni, ami miatt az uradalmi kifizetések között a szabadságharcot követően megjelent a hiteltörlesztés is. A hiteltörlesztés mértéke az 1718-as évet kivéve 1713-tól néhány 100 forint volt, vagy alig haladta meg az 1000 forintot. Az elődei, illetve az apja adósságait öröklő és további hiteleket felvevő győri püspök seniorsága idején 1747-től 1762-ig a hitel visszafizetésére szánt összeg 9000 forintról 21 000 forintra duzzadt, azt követően pedig a földesúr haláláig fokozatosan csökkent, de mindvégig igen számottevő maradt. A gazdaság irányítását az 1783-as évben átvevő Zichy I. Zsigmond is nagy összegeket, évi 12 978-25 059 forintot fordított hiteltörlesztésre. A hitelezéssel kapcsolatosan megjegyzésre érdemes, hogy 1743-ig a Zichyek 33 hitelezője közül csak 11 nem tartozott a Forgách, Pachner, Parnitzki, Radványi, Schmidek, Bohus, Bulyovszki és az 1717-1743-as évek folyamán hitelezőként is számon tartott, 1713-tól jószágkormányzó Semberi János családjába. A hitelezés jó befektetésnek számított az özvegyasszonyok körében is, így nem meglepő, hogy a hitelezők között 11 nőt is följegyeztek. A zárgondnokságot követően 1759-től kimutatható hiteltörlesztések az akkori senior, Zichy I. Ferenc adósságait átvállaló Zichy Istvánhoz és a palotai uradalmat bíró Jánoshoz kerültek fele-fele arányban, majd a püspök halálát követően a törlesztő részleteket döntően Palotára küldték. A hiteltörlesztés és a földesúrnak közvetlenül kifizetett pénzek megnövekedésével első ízben tehát csak I. Károly idején találkozhatunk, akinek részben az utódaira öröklődő adósságai, majd az őt követő két senior újabb hitelfelvételei azt eredményezték, hogy a hiteltörlesztésre fordított összegek egyre jelentősebbé váltak a földesúrnak közvetlenül adott pénzekkel szemben. Az I. Ferenc alatti zárgondnokság idején, illetve azt követően minden földesúri haszon gyakorlatilag hiteltörlesztéssé vált, s az őt követő seniornál is csak a hiteltörlesztés mutatható ki a földesúri jövedelmek között az 1780-as években. Természetesen a készpénzjövedelem és a hiteltörlesztés mellett fontos volt, bár évente legföljebb csak néhány 100 forintot tett ki a. földesúr céljaira kifize219
