Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei
gyobb összegű volt az irtásmegváltás 1786-1787 folyamán, hiszen mindkét évben közel 2000 forintot adtak erre a célra. Az ingatlanra költött összegek mellé olykor ingóságra adott kiadások is kerülhettek, hiszen több esztendőben nem lehetett egymástól elválasztani az uradalomnak épületre, felszerelésre, illetve - a mindkettő javításában szerepet játszó vasra szánt kiadásait. Ez a típusú kiadás valamennyi esztendőben jelentkezett 1746 és 1747 kivételével, az összege azonban meglehetősen ingadozó volt, legtöbbször 100 forint alatti, olykor néhány 100 forintos kiadások kapcsolhatók ilyen formában az épületekhez, a felszerelésekhez és a vashoz. 5 ^ 5 (III. 1. e. táblázat) A korabeliek a helyi adottságoknak megfelelő anyagokkal fedték az épületeket, például a Somogy megyei mernyei uradalomban szalmával és náddal, az erdőkben gazdag és virágzó faiparú divényi uradalomban pedig zsindellyel. 536 Az épületekre fordított pénzkiadások mellett tehát érdemes a természetbeni (zsindely, zsindelyszeg, gerendaszeg, deszka, vas) és pénzbeli kiadásokat együttesen vizsgálni, amelyek árnyaltabb képet tárnak elénk az uradalom épületein zajló munkálatokról, hiszen a faanyag felhasználása nem minden esetben jelent meg a pénzkiadásoknál, mert annak egy részét nem vásárolták, hanem különféle természetben teljesített jobbágyi szolgáltatásból származott. (VI. 31. 2. c. táblázat és VI. 32-35. 2. a. táblázatok) Az építkezésekkel kapcsolatos kiadások egy része esetében nem dönthető el, hogy mely épületre fordították ezeket, ám az ismertek nagy hányada köthető Divényhez, s csak a korszak eleje és vége táján mutatható ki nagyobb mértékű építkezés a más településeken lévő uradalmi épületek esetében is. Az épületek döntően mezőgazdasági célokat szolgáltak, valamint a szeszes italok előállításának és árusításának színhelyei vagy éppen malmok voltak. Az elsősorban divényi mezőgazdasági épületek között a majorsági állatállomány tartását szolgáló istállók, ólak, aklok éppúgy szerepelhettek, mint az uradalom által alkalmazott juhászok, majorosék, béresek lakásai. 537 (III. 1. e. 1. táblázat) 535 A felszerelésre, épületre és vasra adott pénzek tételes kimutatásával csak 1743-ig törődtek a tiszttartók. Az említett esztendőig is csak igen nehezen bonthatóak szét egymástól ezek a kiadások, nem csupán azért, mert három évben előfordult, hogy az ide tartozó pénzek egy részét nem különítették el, hanem mivel a vasról sok esetben nem dönthető el, hogy azt az épületekhez vagy a felszerelésekhez vásárolták-e, vagy esetleg mindkettőhöz. Mindenesetre a vas vásárlására adott összegek sokkal kisebb arányúak voltak a felszerelésekre, s az attól gyakorta nagyobb léptékű épületre fordított kiadásokhoz képest. Az épületekre adott összegek mellett 1743 után a sóra, állatokra, gabonára kiadott tételekkel együtt szerepelő vasra, fára fordított pénzek segítségével némi képet kaphatunk erről a kiadástípusról is a későbbiekben. 536 H. Lukács, 1991.163. 537 Az ún. méhházat 1689-ben említették az istállóval együtt, amely utóbbi tetejére 1718ban zsúpszalmát vásároltak, bár 1715-ben zsindellyel is borították azt. Az új zsindelytetejű pajtát feltehetőleg 1692-ben készítették vagy fejezték be, majd tetejét 1714-ben javították. A két istállóhoz 1719-ben vasat, a csűr tetejéhez 1713-ban zsindelyszeget használtak fel. A marhák színjét és az új majorcsűrt zsindelytetővel látták el 1717-ben, mely utóbbiét már a következő évben javították. A régi csűr és az új csűr tetejére is 212
