Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei

A zárgondnokságot követően azonban visszaállhatott a korábbi rendszer, az uradalom élére újból jószágkormányzó került, változott azonban annak díjazása. Zichy I. Ferenc senior idején Pamhakkel jószágkormányzó fizetése a korábbiakhoz mérten jelentősen megemelkedett. Az 1730-as években az uradalom területén kívül élő jószágkormányzó illetménye 600 forint, némi gabona, néhány juh volt, Pamhakkel viszont 800 forintra számított évente, ami mellett 1433 forint értékben gabonát, bort, sört, pálinkát, szénát, sót, sajtot, gesztenyét, bárányt, malacot és tűzifát kapott. A pénzbeli fizetést meghaladó értékű természetbeni juttatás mellett Pamhakkelnek és a szolgáinak a divényi kastélyban „szerény" lakás járt nyolc szobával, két konyhával, öt boltos kamrával, két istállóval, egy pincével. Lakásának fűtési költségeit is az uradalmi kassza állta, mindemellett egy gyümölcsöskertet és 8-9 kila kender és len alá való, kiváló minőségű szántót is használt.

531 (9. térkép) 1783-ból fennmaradt az uradalom fizetési lajstroma.

532 Az uradalom központi tisztviselői közé ekkortájt egy-egy jószágkormányzót és tiszttartót soroltak a korábbi állapotokhoz hasonlóan, mellettük megjelent viszont két számvevő is. A XVIII. század első feléhez képest jelentősen módosult az uradalmi tisztviselők csoportja, hiszen ekkor nem fizettek ügyvédet, esküdtet, kulcsárt, alkalmaztak viszont egy sáfárt, két számtartót és egy mérnököt. Ötre emelkedett az ispánok száma a XVIII. század végére, akik között megtalálható volt a felsősztregovai, bussai és nándori ispán is. A korszak elején legföljebb négy hajdút tartott az uradalom, míg 1783-ban hetet, akik például a jószágkormányzó, a számtartó vagy a számadó mellett teljesítettek szolgálatot. Újdonságnak számított, hogy az uradalmi alkalmazottak között megjelent két tömlöcőr és egy küldönc. Az 1783. évi fizetettek között rendészeti tevékenységet látott el továbbá két erdőőr, valamint a gesztenyésre és a szilvafára vigyázó két őr. (III. 1. b. 12. táblázat) A majorban a század elején még csak egy majoros dolgozott, Zichy I. Zsigmond földesurasága elején viszont már két-két majoros és majorszolga. Számottevően nőtt a juhászok száma is, hiszen a divényi uradalom területén 1743-ig legföljebb 7 juhász legeltette a nyájat, míg negyven év múlva 7 bacsa, 15 juhász és 1 kecskepásztor, összesen tehát huszonhármán. A szarvasmarhákat I. Zsigmond idején már nem őrizte és gondozta kisbéres, „borjak, üszők és tinók pásztora", volt helyettük ellenben két béres és három tehénpásztor, miközben egyről háromra emelkedett a kondások száma. Az uradalmi szőlőket a XVIII. század első felében napszámosokkal, 1783-ra viszont három uradalmi alkalmazásban álló szőlőművessel is műveltették. A Rákóczi-szabadságharcot követő időszakra emlékeztetett, hogy az uradalomnak volt egy komlósa, aki egyben méhészkedett is, a kertész megjelenése azonban csak a század végéhez köthető. A fizetési listán lejegyeztek továbbá 13 szabadost is, valószínűen őket a majorságban foglalkoztathatták. Az 1730-as évektől az uradalom területén két vadász járta az erdőket. 531 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 191. lelentés Pamhakkel jószágkormányzó lopásairól, 1763. 532 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 273. No. 4. Az 1783. évi fizetési lajstrom 209