Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei

Az uradalmi alkalmazottak közül az ispánok kiemelt helyzetűek voltak, s az uradalmak gazdasági élete szinte elképzelhetetlen volt nélkülük. A pápa-ugoddevecseri uradalomban az ispánok munkája az allodiatúrához volt inkább köthető, hiszen a majorság térnyerésével egyenes arányban emelkedett az ispánok száma, akiknek a feladata közé tartozott a béresek, robotosok, bérmunkások felügyelete, a gazdasági munkák végrehajtásának ellenőrzése.

513 A garamszentbenedeki uradalomban ellenben az ispán hatásköre a tiszttartóénál is nagyobb volt, ő vált a gazdasági ügyek vezetőjévé.

514 A divényi uradalom területén a XVII. század végén két ispán is működött, az egyik Divényben, a másik pedig Nagylibercsén, a Rákóczi-szabadságharc után 1713-ig mindkét helyen alkalmaztak ispánt, de azt követően csak a divényi székhelyű ispán maradt meg, majd 1738-ban megemlékeztek még a szentpéteri, 1743-ban pedig a balassagyarmati ispánokról is. Az ispánok ebben az uradalomban nem a tiszttartó feladatát látták el, jó okkal hihetjük, hogy inkább a munka elvégzésére felügyeltek, de juttatást kaptak a dézsma begyűjtésében való részvételükért is, s a tiszttartónál gyakrabban merült fel nevük a különféle beszerzések kapcsán. Az ispán munka fölötti felügyeleti tevékenységét a pápa-ugod-devecseri uradalomban a hajdúk segítették az őrzési feladataik ellátása mellett.

515 Kállay viszont a kötelességeik alapján a hajdúk három csoportját különítette el: a házi katonaságot, amelyet a jobbágyok ellen használtak fel; a hivatali hajdúkat, akik küldöncként, ajtónállóként szolgálták urukat és a robotmunka ellenőrzésére rendelt gazdasági hajdúkat.

516 A divényi uradalomban azonban igen összetett lehetett a hajdúk szerepe. A divényi hajdúk kísérték és őrizték az uradalomból a földesúrhoz Oroszvárra vagy Pozsonyba küldött, terményekkel megrakott szekereket éppúgy, mint ahogyan ők voltak a gyakorta küldött levelek szállítói, s őket is küldhették az ország több részére vásárlási megbízatással. A hajdúk felügyelhették ugyanakkor a gazdasági munkák rendben történő elvégzését, amelyre utal az 1770-es években a balassagyarmatiak panasza a túlkapások ellen: „két kilóra való földet fölszántani, bé boronálni büntetés alatt minden nap egy ekével, ösztönöztettünk botokkal, korbácsokkal, körületünk járván uraság hajdúi, s másféle szolgái ütnek, vernek, hajháznak, hogy a marháink kiállónak. "

517 Ha nem is ilyen hévvel, de a majorság erőteljesebb kiterjesztése előtt, a XVIII. század első felében is a hajdúk vigyázhattak a robot elvégzésére, s a dézsma begyűjtésére a divényi uradalom területén. A divényi hajdúk azonban reprezentációs feladatokat is elláttak díszes ruhájukból ítélve, illetve az 1714. évi gyászruha-vásárlás alapján. Az uradalomban általában négy kastélybéli hajdút tartottak, bár a Rákóczi-korszakot követően 1731-ig két hajdúról emlékeztek meg. 5« Fülöp, 1994. 242. sí* Gerendás, 1934. 66-68. sis Fülöp, 1994. 242. 516 Kállay, 1980.126. 517 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 189. Úrbéri perek 1771-1845. 199