Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. a. A divényi uradalom bevételei

táján a vámbér 10 forint alá esett. A legmagasabb értéket az 1759-1766 közti esztendőkben lehet kimutatni, hiszen ekkor a vámbérből 254-452 forint bevétel származott, majd az 1780-as években a korábban megfigyelt értékek mutatkoztak. Az 1711-1713-as évek számadáskönyvében jelent meg először a vámosfalvi vámbérlet, előtte csak a divényi vámbérletről van ismeretünk. Ebben az időpontban a divényi vámbér messze elmaradt a maga 4 forintjával a vámosfalvitól, ez az aránybeli különbség a következő esztendőkben még élesebb lett. A divényi vámbér még az 1719. évi számadásban szerepelt, de a következő 1721-ben lejegyzett bevételek között már csak a vámosfalvit találhatjuk. Az 1734-ig az uradalomhoz került balassagyarmati kocsma és vámház bérleti díját 10 forintban állapították meg, miközben a vámosfalvi vámbér 80 forint volt. Az 1730-as évek második felében csupán a balassagyarmati vámbért szedték be, majd 1743ban a vámosfalvit is, amely ekkor 100 forintnyi bevételt jelentett, míg a balassagyarmati a 23 forintot haladta meg némelyest. Sohasem sorolták ellenben a cenzushoz a vám- és kocsmabér, kocsmabér, egyéb bérlet és kocsmáitatás révén szedett regálébevételeket. A vám- és kocsmabérletet igen közelállónak tarthatták egymáshoz, hiszen például a divényi és a vámosfalvi vámosok egyben kocsmárosok is voltak, s ennek megfelelően hol kocsmárosnak, hol pedig vámosnak nevezték őket, másfelől viszont a kortársak sem igazán választották el a két bevételi forrást a Rákóczi-szabadságharc idején. A vám- és kocsmabér csak négy esztendőben mutatható ki. A szabadságharc első két évében, amikor a korábbi 150 forint a következő évre megduplázódott, ezenkívül 225 forint jelentkezett 1713-ban és 1 forint 1735-ben. A fűrészi kocsmáros kocsmabérként 15 forintot adott az 1725-1731 közötti időszakaszban, ezt követően csak 1743-ban mutatható ki 27 forint kocsmabér. A többi regáléhoz képest sokkal jelentősebb bevételek vezethetőek vissza a kocsmáitatásra. A kocsmáltatásból eredő pénzek nagyságrendje már a XVII. században is vetekedett a korabeli „cenzus" teljes összegével. A XVIII. század folyamán a kocsmáitatás egyre nagyobb summát hozott az uradalom kasszájába, már 1715-ben is több bevétel volt köthető a kocsmáitatáshoz, mint az előző században, annak ellenére, hogy a szabadságharc alatt nem jegyeztek le ilyen jellegű bevételt. A meredeken emelkedő tendenciának köszönhetően 1766-ra a 7913 forintos határt is valamelyest átlépte. A XVIII. századi lendületes emelkedés nem volt mentes az ingadozástól, de csak 1746-ban figyelhető meg, hogy az előzőekhez és az utána következőkhöz képest a fele értéket sem érte el a kocsmáltatásból eredő bevétel. A kocsmáitatásból származó pénzek az 1780-as években azonban számottevően alacsonyabbak voltak a korábbiakhoz képest, de a 3000-4000 forint körüli összegek csak 1783-ban mérséklődtek 1278 forintra. A kocsmáitatás mint bevételi forrás szerepe egyébként más korabeli uradalomban is kiemelkedő volt. A vajszói vallásalapítványi uradalomban a legnagyobb bevétel a kocsmák hasznából származott.

493 Az Aspremont-birtokok jövedelmeinek szintén a legnagyobb hányada, pontosan 23,9%-a a borkimérésből 4

» Kiss, 1981. 211. 190