Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. d. Az uradalom piacai

Az állatok egy részét az uradalom területén adták el, sőt uradalmi alkalma­zottak vették meg azokat az uradalmi hajdúktól kezdve a majoroson és béresen át a pálinkafőzőig, sőt az uradalom bérlői közül a divényhuttai üveghutásig. Általában a divényi mészáros vásárolta meg a levágásra ítélt majorsági állato­kat, ám a lesti, turopolyai, vámosfalvi, losonci mészárosoknak, sőt néhanapján a komáromi, Selmecbányái mészárosoknak is adtak el patásokat. A szarvasmar­hák, sertések, kecskék és juhok vásárlói azonban nem csupán mészárosok lehet­tek, hanem az uradalmi központ jóformán közvetlen környékén élő budaleho­taiak, fűrésziek, dobrocsiak, lónyabányaiak, rózsalehotaiak, lentvoraiak vagy a valamelyest távolabb lakó szentpéteriek, tiszovnyikiak. A budalehotaiak egy al­kalommal még lovat is vettek az uradalomtól. Az élő patásállatok iránti kereslet azonban ritkábban mutatkozhatott meg az uradalmon kívül Nógrád vagy a szomszédos vármegyékben, a korszak folyamán csak Gács, Motyova, Plesova és Gyetva neve merült fel ezen a téren. Mindössze a vámosfalvi vámos adott több esztendőben pénz méhekért. A turopolyaiakhoz juhsajt került éppúgy, mint Rózsalehotára, Losoncra. A bőrök jobbára a divényi tímáréi lettek. A gyap­jút a privigyei tímár vagy a zólyomi posztókészítő, ritkábban a vámosfalvi vá­mos és a losonci csapók. 445 445 Az uradalmi hajdúk 1738-ban 101 juhirhát vásároltak. A majoros 1735-ben beteg ser­tést vett az uradalomtól, a pálinkafőző 1727-ben meddő tehenet, a sörfőző, pálinkafő­ző, béres 1725-ben 1 tehenet, 2 tinót és 1 bikát. Az uradalmi szolgáknak adtak el 1722­ben 2 tehenet, 2 bikát, 1727-ben 1 öreg bikát, 2 tehenet. Az uradalom divényhuttai üveghutájában dolgozó üveghutás 1721-ben pénzt adott 1 öreg tehénért és 7 kas mé­hért. A divényi mészároshoz vásárlás útján a következő állatok kerültek: 1692-ben 84 nem tartani való bárány és kecske, 1694-ben 50 majorsági bárány, 1717-ben 1 tehén, 88 bárány, juh, 1719-ben juhok, bárányok, juhirha, 1 üsző, 1721-ben 80 bárány, 20 juh, 1 tinó, 1722-ben 14 juh, 7 bárány,, 1723-ban 4 tehén, 21 juh, 100 bárány, az 1726-os esz­tendőben 3 tehén, 1 beteg üsző, meddő juhok, 1727-ben 10 juh és kecske, 7 bárány, 1 meddő tehén, 1728-ban 1 bika, 26 tehén, 13 juh, 1735-ben 12 juh, 3 kecske, 1738-ban borjak, 4 bárány, 12 kecskegida. A divényi tímáré, vargáé lettek 1721-1730 között a szarvasmarhabőrök és a juhirhák. Budalehotára lovat (1711-1713) és bikát (1723) ad­tak el, Fűrészre 2 ökröt (1711-1713), Dobrocsra 1 pár ökröt (1735), Tiszovnyikra 4 ko­cát (1717), Rózsalehotára (1734) sajtot, 2 ökröt, majorsági sertést. Lentvora közösségé­nek 1727-ben bikát értékesítettek, a lesti mészárosnak 22 ökröt, 30 juhot és kecskét 1735-ben, Szentpéterre 1 pár majorsági ökröt 1735-ben. A turopolyai mészároshoz 1738-ban 30 juh, 12 kecske, a turopolyaiakhoz juhsajt került, Lónyabányára 1 tinó (1723), 28 bárány, 8 kecskegida, 1 meddő juh, 3 kecske (1734). A vámosfalviak is vá­sárlói voltak az uradalomnak, a vámosfalvi mészárosokhoz 1727-ben 2 szarvasmarha, 1730-ban 31 juh és kecske, 1 tehén, 1 fiatal bika, 1743-ban 87 bárány, 25 kecske, 23 bá­rány, 8 kecskegida, 62 juh került, míg a vámosfalvi vámoshoz 1734-ben méhek, a kö­vetkező esztendőben 5 mázsa 40 font gyapjú, 5 kaptár méh, 1743-ban 512 font gyapjú. A losonci csapóknak 1694-ben őszi és nyári gyapjút, a mészárosnak 1734-ben 2 borjút és 1 öreg bikát adtak el, de Losoncon is értékesítettek 1694-ben 27,5 kila juhsajtot. Az uradalmon kívüli területeken is keresték az uradalom élő állatait, ha nem is túlzottan jelentős mennyiségben. Gyetvára 1717-ben 3 major ökröt, Apátfalvára 1719-ben 6 ti­nót, 3 üszőt, 1 bikát adtak el. Gács közössége 1735-ben és 1743-ban l-l borjút vásárolt, 169

Next

/
Thumbnails
Contents