Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. d. Az uradalom piacai

tunk le a divényi uradalom kereskedelmi kapcsolataira. Megjegyzendő azonban, hogy a jelen esetben csupán a kereskedelem főbb irányai mutathatók ki, nem pedig az egyes piachelyekhez köthető bevételi és kiadási összegek nagysága, mivel az áruk nagy részénél nem tüntették fel, hogy az adott termék honnan származott vagy éppen hová vitték azt értékesíteni. A beszerzési helyek között számos olyan uradalmi települést lehetett találni, amelyeknek csak bizonyos hányada tartozott a divényi uradalomhoz, ezeknél azonban nem dönthető el, hogy a Zichy-birtok helybéli kereskedelmi partnerei az adott település divényi uradalomhoz tartozó felének lakói voltak-e. A divényi központú birtok esetében az ipari termékek beszerzésének egy része az uradalom területén zajlott. Az uradalom a saját területén élőktől például faipari termékeket vásárolhatott, így Felsősztregováról léceket, Szalatnyáról zsindelyszeget, szekereket, ekéket és a hozzájuk tartozó kerekeket éppúgy, mint Rózsalehotáról, Bisztricskáról, Turicskáról. Fontos lehetett ebből a szempontból Vámosfalva is, ahonnan nem csupán zsindelyt, hanem a helyi kerékgyártóktól szekereket, ekéket, s a hozzájuk tartozó felszereléseket hozatott az uradalom. A Divényben lakó pintértől különféle eszközök, edények kerültek a Zichy- birtokhoz. A fazekasipari áruk Lónyabányáról, esetleg Szinóbányáról érkeztek. A divényhuttai műhelyben készítették az uradalom épületeinek üvegablakait, míg a meszelés során felhasznált mész Rózsalehotáról származott. Egy vámosfalvi asszony halászhálót adott el, a tamási takács szövetet, a lónyabányai tímár pedig ostort. Az uradalmi vadásznak egy divényi lakostól vettek fegyvert. A Divényhez közeli Losoncot számos áruért keresték fel, például asztalért, a majorba kerülő láncért, lopóért, kötélért, ekékért, ökörre való igáért, vasért.

438 438 Felsősztregováról 1734-ben 99 nagy léc, Szalatnyáról 1717-ben 5000 zsindelyszeg került a Zichyek uradalmához. Rózsalehotáról 2-2 kemence meszet szállítottak a vámosfalvi kocsma pincéjébe 1716-ban, a Fűrészin lévő kocsma pincéjébe 1729-ben és a kastélyhoz 1734-ben. Az uradalom ugyancsak Rózsalehotáról vásárolt 1714-ben ekét a hozzá tartozó kerekecskékkel, 1 nyári szekeret, 2 ökörre való igát, 1722-ben 1 eketalpat, 1725-ben ekéhez fafelszerelést, 1729-ben pedig 2 ekét is. Vámosfalva szintén sok termékkel látta el az uradalmat, 1734-ben például 11 000 zsindely került innen a kastélyhoz. A vámosfalvi Szalay nevű kerékgyártó 1716-ban a majorság nyári szekerének keréktalpalása, 1721-ben 6 uradalmi kerék vasalása mellett 1727-ben ekéhez való kerekecskéket, 1728-ban viszont kocsikereket adott el. A szintén vámosfalvi Liszka Jánosnak 1726-ban 1 szekérért, 4 kerék vasalásáért, 1727-ben pedig kerékjavítás miatt adtak pénzt. Nem tudni, melyik kerékgyártóhoz köthető, de az új kerék beszerzése 1721-ben és az 1723. évi kocsikerék vasalása is Vámosfalván történt. Egy vámosfalvi asszonytól 1721-ben halászhálót is beszereztek. A számadások kiadás rovatába került Bisztricska is 1727-ben 1 szekérrel, 1728-ban 1 új szekérrel és annak minden tartozékával. Turicskáról a major számára 1731-ben 2 szekeret, 8 kereket és egyéb tartozékokat vettek, a tamási takácstól viszont 1735-ben szövetet. Lónyabányán 1722-ben 5 nagy edényt vásároltak, a lónyabányai Ország Tamástól pedig 1743-ban 32 db 96 csebres edényt, 60 db 260 csebres boroshordót, a serfőzőházba 2 nagy, árpadarát tároló edényt, 3 csöves pálinkafőző edényt, a helyi fazekastól 1718-ban edényeket a sajt készítéséhez, a tímártól pedig 1738-ban 2 ostort. Divényben Sztrecskó Mátyástól fegyvereket vettek 1716165