Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. a. Az uradalmi értékesítés és a kereskedelmi bevételek

fűrészi, illési és lónyabányai kocsmárosok fizetése, míg a többi kocsmárosé messze elmaradt az előzőekétől. Noha a fűrészi kocsmában már 1725-tól megindult a szeszes italok árusítása, de az ottani kocsmáros először csak 1734-ben kapott fizetést. A fűrészi kocsmában 1725-1731 között a sör- és pálinkaárulást 15 forintért bérelték, ezért a kocsma bérlője nem számított uradalmi alkalmazottnak, s nem volt jogosult fizetésre. Jóllehet a későbbiekben is fizettek a fűrészi kocsma forgalma után bérleti díjat (1743-ban a pálinka árusításának bérléséért 27 forintot), mégis a bor kiméréséért már fizetést kapott az uradalmi alkalmazásba került fűrészi kocsmáros. Az egyes kocsmák forgalmát nagyban tükrözte az ott dolgozó kocsmáros fizetése. (III. 1. b. 9. táblázat) Az 1783. évi fizetések már nem a század első felének állapotát tükrözték a kocsmárosok nem előre megszabott fizetésre, hanem teljesítményük utáni díjazásra számíthattak. A 13 uradalmi kocsmáros egy cseber bor után 0,10 forintot, ugyanennyi sör után fele annyi összeget kapott, míg világításra és edényekre másfél forintot. A természetbeniek közül fejenként 12 pozsonyi mérő gabonában is részesült 11 kocsmáros, míg a felsősztregovai és a szklabonyai kocsmárosok együttesen csak 6 p. mérőben. (III. 1. b. 12. táblázat) A kocsmák épületei és az ott lévő felszerelések az uradalom tulajdonát képezték, amiért a karbantartásukról a divényi központ gondoskodott. A fennmaradt források alapján az uradalom szinte valamennyi kocsmájában kimutatható kisebb-nagyobb munkálat, amelyeket ezeken az épületeken végeztek. A sajátos forrásadottságnak, az eltérő részletességnek köszönhetően csak a balassagyarmati kocsma esetében ismerhető meg gyakorlatilag az egész épületegyüttes, annak külső és belső része egyaránt. Az említett kocsma egyben vendégfogadó és vámház is volt, amihez még boltok kapcsolódtak. A balassagyarmati kocsmát 1734 táján készíthették, amit igazol az építőanyagok nagy száma, például a 38 000 vályogtégla, a téglakészítéshez vásárolt három kapa, illetve a deszka, zsindely, zsindelyszeg, gerendaszeg nagyarányú felhasználása. A kocsma ekkortájt három szobából, egy kamrából és egy konyhából állhatott. A balassagyarmati kocsma azonban több volt egyszerű kocsmánál, mivel vendégfogadóként, vámházként is üzemelt, s itt álltak a görög kereskedő boltjai is, amelyre utal a Zichy I. Imre halála után 1746. december 23-án felvett leltár.

428 A balassagyarmati görögkeletiek közössége 1761-1813 között 23-63 fő volt, akik közül többen a mezőváros divényi uradalomhoz tartozó felében éltek, úgy mint az említett boltos is. A görögkeletiek kis számával ellentétben szerepük kiemelkedő volt a kereskedelem, a pénzkölcsönzés, a haszonbérlet terén, amit a leltár is némileg alátámaszt.

429 Az inventárium segítségével rekonstruálható a korabeli vendégfogadó, melyet két incs vastag kőfal vett körül, amelyhez istállók kapcsolódtak. A kőépületet, annak pincéit, boltjait, boltozatait, kéményeit 481 öl hosszú kerítésfal ölelte 428 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 182. et A. A divényi uradalom kezelésére vonatkozó iratok, Inventárium 1746. 429 Hausel, 1996. 9. 154