Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 1. Az uradalom népességének ipara - IV. 1. b. Az uradalmi népesség által űzött ipar

emelkedett. A divényi iparosok helyzete tehát inkább hasonlíthatott a falusi, mint a balassagyarmati vagy a losonci kollégáikéra, a különbség tehát a divényi és a nem mezővárosi iparosok viszonyaihoz képest inkább az adott településen belüli nagyobb számarányukban keresendő. Mindent egybevetve a mezővárosok közül a legiparosodottabbnak a losoncit, a legígéretesebben fejlődőbbnek a balassagyarmatit tarthatjuk, míg a divényi ipar a XVIII. század közepe után inkább a stagnálás, a hanyatlás jeleit hordozta magán. A korszakban megfigyelhető volt a vármegye északi, terméketlenebb mezőgazdasági területeinek hanyatlása, s a déli vidékek felértékelődése a népesség eltérő földrajzi eloszlásával és a kereskedelem főbb irányainak átrendeződésével összhangban.

303 A közvetett hatások megnyilvánulhattak az ipar iránti fizetőképes kereslet hasonló térbeli átrendeződésében, ami szintén alakíthatta a városi ipar eltérő fejlődését. Míg a vármegye északi részén elterülő falvak népessége a kézművesipart, pontosabban az iparosokat egyre kevésbé lehetett képes eltartani, addig a korszak folyamán az iparcikkek, szolgáltatások iránt Divény kivételével a mezővárosokban emelkedhetett a fizetőképes kereslet. Ám bármivel is magyarázzuk, a tények azt mutatják, hogy a vármegye déli részén elterülő Balassagyarmat divényi uradalomhoz tartozó része a korszak folyamán jelentős előrelépést tett a városiasodás útján az iparosodás és a kereskedelem hangsúlyosabbá válása következtében. Mindeközben a vármegye északi részén elterülő uradalmi központ, amely egyébként is a régi múltra visszatekintő, fejlettebb iparú-kereskedelmű Losonc hatókörébe került, megmaradt egy jobbára állandó népességű, de főként mezőgazdasági jellegű mezővárosnak. Divény szerepének csökkenését mutatja továbbá, hogy Zichy I. Ferenc az 1770-es évek táján nem az uradalmi központban, hanem a délebbi, Balassagyarmathoz közelebbi Zsélyen építtetett magának kastélyt. 304 IV. 1. b. Az uradalmi népesség által űzött ipar A pálinka- és serfőzés A pálinkafőzés a XVIII. század közepe táján igen elterjedt lehetett az uradalom területén. A gazdák körében 1736-1759 között a pálinka készítésére szolgáló üstökkel rendelkezők aránya 12%-ról 15%-ra növekedett, miközben az üstök száma csak egy százalékkal emelkedett. A jelenség hátterében az állt, hogy míg a korábbi időpontban mindenki legalább egy egész üsttel rendelkezett, addig a későbbiekben megszaporodott azoknak a gazdáknak a száma, akik másokkal közösen használták az üstjeikét, amelyekből rájuk fél, negyed, harmad vagy kétharmad rész jutott. A változásokat tekintve az is szembeötlő, hogy 1736-ban négy gazdának volt egynél több üstje, amelyek száma 2-10 között mozgott, 1759-ben pedig már csupán két gazdának volt fejenként mindösszesen két üstje. 303 Belitzky, 1973. 245. 304 MOL P. 707. Zichy család levéltára, 602. Radnay Ferenc családi levéltárnok által /1868/ A divényi uradalom szerzőjének, senioratus alapítójának és seniorainak életrajza 118