Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)
Bevezetés
tartalmukra utalt. A levelet a külzetétől a „ Kívül " felirattal választotta el. Amennyiben a levélhez mellékletet vagy mellékleteket csatoltak, akkor a közölt levél és külzete után folytatólagosan másolta be a vonatkozó iratot „ Melléklet " címmel. Néhány esetben másolói megjegyzéseket is találhatunk a szövegben, amely a bizonytalan olvasatra, a másolt irat jelentőségére vagy származási helyére vonatkozott. A szerkesztési elv mellett azonban szükséges szólni a Nagy Iván által alkalmazott másolási módról is. Ha a másolatokat összevetjük olyan eredeti Rákóczi-kori iratokkal, amelyek Nógrád vármegye levéltárából származnak, akkor mindjárt elénk tárul, hogy az írásmódban a korabeli és a Nagy Ivánféle másolatok különböznek. A XIX. századi másolatban megfigyelhető a központozás szélesebb körű használata, latin szavakban az i betű helyett az í megjelenése. Jelentősebb eltérésnek számít, hogy Nagy Iván a fejedelem saját kezű aláírásánál a „P."-t, azaz a „Pfinceps" rövidítését minden esetben kitette, amivel az eredeti iratokban nem találkozhatunk. 35 Figyelmet érdemel az is, hogy Nagy Iván II. Rákóczi Ferenc sajátkezű aláírásánál több névalakot másolt be a fejedelem vezetékneveként, vagyis a fejedelem által használt Rákóczi név helyett a Rákóczi, Rákóczy, Rákóczi, Rákóczy, Rákóczy, Rákóczy, Rákóczy alakokat, jóllehet munkája hozzávetőleg felétől, tehát jobbára az 1706. esztendei iratoktól egységesen a Rákóczy nevet tüntette fel. 36 A másolatok között lévő iratok egy részét szintén összehasonlíthatjuk eredetijükkel, ugyanis némely másolatnak fennmaradt az eredeti példánya, így Bercsényi Miklós példánkul választott egyik levelének, amelyet Nógrád vármegyének írt Semptén, 1703. december 29-én a gyalogság Csábrághoz küldéséről. A levél alapján megállapítható, hogy Nagy Iván a másolásnál nem a betűhív közlésmódot követte. Az eredeti levélben szereplő rövidítéseket nem mindig azzal azonos módon rövidítette, olykor pedig minden jelölés nélkül feloldotta azokat. Az eredeti szövegben szereplő kis- és nagybetűk visszaadására nem törekedett, hasonlóan tett az egyes szavak egybevagy különírása esetében is. A szavakban szereplő betűk pontos másolását nem tartotta feladatának, például a vizsgált eredeti szövegben szereplő „vágjon" szó a Nagy Iván-féle másolatban „vagyon"'-ként került be, s így az „olly" szó helyett „oly", az „eö" helyett „ö" vagy a „Ploquadát" helyett „bloquadat" olvasható a másolatban. A személy és helynevek esetében is érvényes ez a megállapítás. Az eredeti „Csabragi" helymegjelölésből Nagy Ivánnál „csábrági" lett, a „Senté"-ből pedig „Sente", a személyneveknél pedig a „Sigmond"-bó\ „Zsigmond", a „Bercseny"-bői pedig „Bercsényi". 35 Szirácsik, 2004. 48-49. 36 Mindez azonban nem kizárólag a XIX. században jelentkező másolási probléma. A fejedelem saját kezű aláírásaként „Rákóczy, Rakóci, Rakocj" alakot találhatunk egy XX. századi forráskiadványon belül is. (Balogh-Dienes-Szabadi, 1999.) 19
