Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

49. Tolvay Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a marhák elosztása és a hátralékban lévő fizetések ügyében (1704.) - 50. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez arról, hogy a vármegye követek helyett levélben forduljon a fejedelemhez (Miskolc, 1704. január 27.)

49. Tolvay Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a marhák elosztása és a hátralékban lévő fizetések ügyében (1704.) Nógrád vármegye előtt ismert, hogy Désházi (D.) Tolvay Ferenc gyalogsága Kecskemétről (Kecskemetrűl) és Nagykőrösről (Körösrűl) elszökött. A hajdúk elsikkasztottak 100 marhát, ezért a tizedesek (tizedesek) adják ki az irányításuk alatt álló hajdúk neveit. Ami marhát kiosztottak, azt is olyan hibásan tették, hogy a Tolvay mellett maradt legényeknek a fele sem kapott marhát arra hivatkozva, hogy akiknek nem jutott, azoknak a lovak áráért vegyenek marhát. Voltak olyanok is, akik kikérték az elszököttek részét, aztán maguk is elszöktek, s bár l-l máriás esett rájuk, 2 vagy több máriást is felvettek. Tolvay szerint vissza kellene adniuk a szökevényeknek azt is, amit a lovak árából elvettek, 327 legényre jutott 421 máriás. A főhadnagyra (fö hadnagyra) és Tolvayra is puskát fogtak a szlovákok (tótok). Mindezt csak az egész vármegye fellépésével lehet orvosolni. Kéri a vármegyét, hogy a két sebesült katonát a losonci bírók (losonczi bírák uratméknak) etessék, amíg meg nem gyógyulnak. A hajdúk közül soknak a hátraléka nem érkezett meg, amit a szolgabírók (szolgabirák uraimék) fizessenek ki. NML XIV-3. C-5/6. 5. Magyar nyelvű irat. 50. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez arról, hogy a vármegye követek helyett levélben forduljon a fejedelemhez (Miskolc, 1704. január 27.) II. Rákóczi Ferenc* (P. F. Rákóczy) miskolci táborban (Ex Castris ad Miskolcz positis) kelt levelében elismeri, hogy Nógrád vármegyének az országos helyzetre való tekintettel olyan nehézségei támadhatnak, amelyeket saját hatáskörében nem tud megoldani, ami miatt a fejedelemhez szükséges folyamodnia. A fejedelem kéri azonban a vármegyét, hogy a mostani gyakorlatával ellentétben ne követeket (követeinek), hanem leveleket küldjön hozzá. A levél útján történő érintkezés megkönnyítené a vármegye ügyintézését, s nem lenne olyan költséges, mint a követküldés, követet pedig csak akkor alkalmazzanak, amikor az ügy levélben nem közölhető. A fejedelem biztosítja a vármegyét, hogy a levélben felvetett ügyekben is ugyanolyan készségesen fog eljárni. 72