Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

Bevezetés

ból. Ugyancsak idézzük az egyes személyek, hivatalok pontos tisztét és megnevezését, továbbá némely olyan fogalmat, fordulatot, amely kevésbé adható vissza. A hely- és személyneveknél, amelyek egyébként a mutatókba is bekerültek, csak akkor nem idéztük a szövegben található alakját, ha az az általunk használttal megegyezett.

55 A másolatokból átvett részeket zárójelbe tettük, és dőlt betűvel közöltük. A zárójelen belül ;-vel jelöltük, hogy a szövegből nem egy, hanem több helyről származó részletet idéztünk. Az irat sérülése miatt kipótolt részt szögletes zárójelben oldottuk fel. Az idézetek betűhíven szerepelnek az esetleges hibákkal, és a rövidítéseket sem oldottuk fel, hiszen így benne maradhattak a Nagy Iván által másolt és az eredeti szövegek között mutatkozó eltérések, sajátosságok. Az iratokban számos alkalommal csak utalás történik bizonyos személyekre, amennyiben ezek kiléte kikövetkeztethető volt, akkor a nevét a regesztában *-gal láttuk el. A levelek nagyobb részét Nógrád vármegyének vagy alispánjának, esetleg másodalispánjának címezték, akiket nem minden esetben neveztek meg. A vármegye alispánjai és másodalispánjai a következők voltak: Török András és Feja János (1702-1706), Darvas Ferenc és Feja János (1706-1707), Darvas Ferenc és Róth Ádám (1707-1708), Darvas Mihály és Gyürky Ferenc (1708-1709), Bene András és Bende János (1709-1710), Bossányi Ferenc (1710), Feja János (1710-1711).

56 A személyekhez hasonlóan *-gal jelöltük az országgyűléseket, hiszen azokat a levélírók általában nem országgyűlésként említették. A lábjegyzetekbe mindezek miatt jobbára csak a levélírói tévedések, a be nem azonosítható esetekkel kapcsolatos megjegyzések kerültek. Az egyes levelekben található névváltozatokat a név első előfordulásánál idéztük zárójelben, miközben a regesztaszövegben csak a szakirodalom álDominis, egregiis item et nobilibus Nomen Nescio Supremo- ac Vicecomitibus, judicibus nobilium, acjuratis assessoribus, tóti denique universitati Dominorum praelatorum, baronum, magnatum, et nobilium inclyti comitatus Neogradiensis) volt. A császári és fejedelmi leveleknél egyaránt szerepelhetett a „híveinknek" (Fidelibus nobis), a fejedelmieknél és a fejedelmi oldalon álló személyek és intézmények leveleiben a „barátainknak" (amicis nobis) vagy a fejedelmi levelek kivételével az „urainknak" (Dominis nobis) címzés is. A levélben az „uraságtok" (Dominationes Vestras) vagy a „nagyságtok és kegyelmetek" megszólítást használták. Az ettől jelentősen eltérő formulákat a regesztában jeleztük. 55 A helymeghatározás során felhasznált irodalom: Borovszky, 1911., Lelkes, 1998.; Gyalay, 1989. A nevek azonosítása során elsősorban használt szakirodalom: Borovszky, 1911.; Köpeczi-R. Várkonyi, 2004.; Heckenast, 2005. Az említettek beazonosításánál, a regesztában szereplő névalak kiválasztásában a Nagy Iván óta örvendetesen kibővült szakirodalom mellett figyelembe vettük Bánkúti Imre és Mészáros Kálmán megjegyzéseit, amit ez úton is köszönünk. 56 A lista Nagy Iván összeállítása alapján készült. (Borovszky, 1911. 471.) 30