Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

Bevezetés

vékenyen vett részt. A két világháború pusztítása, a békeévekben a rossz tárolási körülmények nem kedveztek az iratok állapotának. A II. világháború után Nagy Iván hagyatékának egy részét Budapestre szállították, ahol ezek az iratok több intézménybe kerültek, de a Rákóczi-kori iratmásolatok Balassagyarmaton maradtak, s jelenleg a Nógrád Megyei Levéltár Balassagyarmati Részlegének állományába tartoznak.

45 Noha az 1703-1711 között készült, főként Nógrád vármegyei iratok másolatait tartalmazó négy kötet nem jelent meg teljes terjedelemben, egy részük közlésére történtek kísérletek. Az első jelentős vállalkozásra 1976-ban került sor, amikor II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára kívántak emlékezni egy dokumentumválogatással. A kézirat gyanánt kiadott műben több Nagy Iván-féle másolat is az olvasók kezébe került.

46 A következő munkára 2004-ig kellett várni, amikor megjelent egy forráskiadvány, amely II. Rákóczi Ferenc Nógrád vármegyéhez írott leveleit tartalmazza az 1705. év végéig, illetve részben a hozzájuk kapcsolódó egyéb iratokat. Az 17031705 között kelt levelek jó része Nagy Iván másolati könyveiből származott.

47 Nagy Iván munkája azonban forrásértékét és -gazdagságát tekintve mindenképpen további tudományos érdeklődésre tarthat számot. A szécsényi országgyűlés 300. évfordulóján megjelenő regesztakötetünk ezt a tudományos hagyatékot kívánja a kutatók és az érdeklődők figyelmébe ajánlani, illetve hozzáférhetőbbé tenni. A „Rákóczy Levelek" jelentősége A másolati könyvekről tudjuk, hogy Nagy Iván hosszú időn át magánál tartotta, hogy szükség esetén elővehesse azokat, és újabb iratokat másoljon beléjük. Kevésbé nyilvánvaló, hogy a másolatok forrását képező eredeti iratok szintén nála lehettek. Minderre azért lehetett szüksége, mert 1853-ban a már mindenféle díjazás nélkül a vármegye levéltárában dolgozó bátyja helye nem tűnhetett biztosnak, s Nagy Ivánnak rugalmasabb másolatkészítést tett lehetővé az, hogy az ideje jó részét lekötő ügyvédi munka mellett bármikor elővehette a másolni kívánt iratokat. Miután az Egyetemi Könyvtárban vállalt állást, az eredeti leveleket is Budapestre vitte Balassagyarmatról, s csak évek múlva szállíttatta volna vissza Nógrád vármegyébe, de útközben a vármegyei iratok elvesztek. Nagy Iván 1866. augusztus 2-án Budapestről horpácsi birtokára utazott, amint naplójába is bejegyezte: „mentünk Horpács45 Tóth, 2003.10-12. 46 Schneider, 1976. 47 Szirácsik, 2004. 26