Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

146. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a sóval való kereskedés szabadságáról, módjairól és a só áráról (Sempte, 1704. november 25.) - 147. Labancz Mihály levele Nógrád vármegyéhez a szekerekről és szekérhajtókról (Kislóc, 1704. november 26.)

146. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a sóval való kereskedés szabadságáról, módjairól és a só áráról (Sempte, 1704. november 25.) Az ellenség a sóval való kereskedést a haza törvénye és a nemzet szabadsága ellenében úgy kihasználta, hogy amit a porciózás nem vitt el, azt a nemeseket és nem nemeseket is egyaránt érintő igen magas só árral sújtotta, ami oda vezetett, hogy az ország lakosai nem tudtak sót vásárolni, s a sóhiány halálhoz is vezetett. II. Rákóczi Ferenc* (F. P. Rákóczy) hivatkozva a korábbi törvényes időre, a továbbiakban bárkinek megengedi a sóval való szabad kereskedést. Az ország számára szükséges költségek fedezetének biztosítására következő rendelkezésig a só árát a máramarosi sóbányában {maramarosi só aknán) 50 dénárban, a szigeti kikötőn {Szigeti portuson) 55 dénárban határozta meg olyan módon, hogy az árba a harmincadot is beleszámította, ami a nemességre nem vonatkozik. Aki saját szükségletére szállít sót, annak nem kell harmincadot fizetnie, aki viszont sóval akar kereskedni, annak a sóbányánál vagy a szigeti kikötőn való vásárlást nyugtával kell bizonyítania a harmincados tisztviselő {harminczados tisztünknek) előtt, aki olyan elismervényt fog adni a harmincadláskor, amivel az országban szabadon szállíthatja a sót, illetve kereskedhet vele. A fejedelem utasítja továbbá a vármegyét, hogy saját hatáskörében hirdesse ki a sóval való szabad kereskedést, a só árát és szállításának módjait a kereskedőknek {kereskedő rendeknek). A semptei táborban {Ex castris nostris ad oppidum Senthe positis) kelt levelet Pápai {Papai) János is aláírta. NML XIV-3. C-5/5. 241-242. Magyar és latin nyelvű irat. Részlegesen közli: Schneider, 1976. 13-14. és közli: Szirácsik, 2004. 211-214. Közgyűlés előtt 1704. december 15-én, ahol az esküdt aljegyző {per Juratum Sedis Vice Notarium) olvasta fel. 147. Labancz Mihály levele Nógrád vármegyéhez a szekerekről és szekérhaj tokról (Kislóc, 1704. november 26.) Labancz Mihály kislóci táborban {Ex castris ad Nyitra lócz positis) kelt levelében közli, hogy seregének Nógrád vármegye 4 szekeret adott, s azokhoz 8 szekérhajtót Bende János szolgabíró {nemzetes vitézlő; szolgabíró uram ö kegyelme) járásából. A szekérhajtók {szekeres emberekkel) közül 5 elszökött, a meglévők pedig nem tudnak minden marháról gondoskodni, ami miatt egy málnapataki ökör elveszett, helyébe Darvas Ferenc hadbiztostól {nemzetes 132