Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)
R. Várkonyi Ágnes ajánlása
netszemlélet a magyar történetírásban című munkám, Nagy Ivánnak is köszönhető, hogy sikerült bizonyítani: a fényes, csillogó, kuruc-labanc csatározások, aranyló és sötét Magyarország határai közé zárt világa, nem a valóság. A valóság egészen más. Nagy Iván sokat vesztett. Elvbarátai javasolták, de nem kapott egyetemi katedrát, nem lett az Egyetemi Könyvtár igazgatója, a Magyarország családjai kötetet hűvösen fogadták, mert sok család csalódott, amikor a honfoglaló Árpád vezér körében kereste volna őseit, a családi legendárium szerint. 1874-ben Ipolyi Arnold ajánlására az Akadémia rendes tagja lett, de a Rákóczi-szabadságharc korával többet nem foglalkozott. Nem hiszem, hogy Thaly durva bírálata miatt, inkább mert számára, aki ismerte a valódit, a kisajátított, a bombasztikus, az operetté varázsolt Rákóczi-kor taszító volt és idegen. Hamarosan elhagyta Pestet, és hazament Horpácsra. Nagyszabású történeti munkákon dolgozott, de a magyar vármegyék archontológiája, a magyar művészek történeti kézikönyve más tervekkel együtt anyaggyűjtés szintjén maradt, és a Nógrád vármegye történetét sem tudta befejezni. De kialakította a korszerű művelődés eszmerendszerét, hitt a tárgyak valóságában, és múzeumot alapított. Korszerűen folytatta, elődei munkáját. A reneszánsz régi nagy mecénásai, a magyar főúri udvarok és a 18. század tudósai Gyulafehérvártól Pozsonyig kisebb-nagyobb gyűjteményeket hoztak létre. Sokszor feltették nekem a kérdést: mit lehet még kutatni a Rákóczi-szabadságharcról? Könyvtárnyi könyv, újságcikk, vitairat és ünnepi beszédek áradata után. Minél inkább haladok előre az időben, egyre nagyobb nyomatékkal ismételhetem a hosszú pályán levéltári kutatással induló generációm közös élményét: nem ismerjük, vagy csak alig ismerjük a kora újkori Magyarország történetét. A „Rákóczy Levelek" anyagát bizonyára, majd tanulmányok sora fogja elemezni, s az eredményeket beilleszti a magyar történelem tágasabb egységében. Engem különösen két dokumentum ragadott meg ebből a gazdag anyagból. Az egyik: Mátraszeléhez gyerekkori emlékek fűznek; ebből a gyűjteményből derült ki, hogy a kis nógrádi faluból Rákóczi katonája, Bárnay Máté a szabadságharc második esztendejében hősi halált halt és árváit a fejedelem felmentette minden adózás alól. A másik dokumentum Deák Ferenc ezereskapitány panaszlevele. A Rákóczi-kutatók minden bizonnyal sokat foglalkoznak majd még vele, mert egy eddig ismeretlen értelmezését őrizte meg a „kuruc" fogalomnak. A „kuruc" név keletkezéséről, eredeti jelentéséről nagyon sok teória született, de hitelt érdemlően máig nem lehet egyiket sem bizonyítani. Rákóczi önmaguk meghatározására soha nem használta, sőt a szabadságharc első évében egyenesen tiltotta a „kuruc" kifejezést. Valószínűleg olyan fogalom volt a korban, amelyhez sokféle tartalom kötődött. Esze Tamás sókereskedő jobbágy a tiszaháti szervezkedés idején táborukat minősítette így: „nem rabló, 10
