Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Előszó helyett

húzták ki rejtekhelyeikről. S azután? Mintha mi sem történt volna, új életet kezdtünk, együtt az üldözést el nem szenvedőkkel. Egy kis különbség azonban mégis volt: míg mi, az üldözöttek - az ismeretlenben elveszett családtagjaink feletti gyászunk mellett - megkönnyebbülést éreztünk és joggal örülhettünk, addig honfitársaink, akik előtt a pokol kapuja szintén fel-feltárult, bizalmatlanul tekintettek ránk. Féltek reakcióinktól, s kitaszíttatásunk után sokaknak nehezére esett újra befogadni bennünket.

Főleg azokra gondolok, akik a Horthy-féle államrendszer alapjaival azonosodtak, magukévá tették annak antiszemita sajátosságát, az úgynevezett „keresztényi kurzust" és számos történelmi ferdítését, s véleményükből nem csináltak titkot. Az urambátyám korszak társalgási szokásaihoz hozzátartozott a zsidóként ismert személyekre - pozíciójuktól függetlenül - lebecsülő, megalázó, főleg bizalmatlanságot keltő megjegyzéseket tenni. Ilyen lélektani beállítottságot egy csapásra nem lehetett megszüntetni. Ezek a társadalmi rétegek bíztak abban, hogy a front valahol megmerevedik, a szövetségesek offenzívája - a németekéhez hasonlóan - kifullad. Mások azt remélték, hogy sikerülhet kiegyezésre jutni a nyugati hatalmakkal, így biztosítani a magyar politikai rendszer status quo ante állapotát. Mindez nem történhetett meg, mert a háborús szerencse fordulta után a szövetségesek egybehangolt és megingathatatlan hadicélja lett Németország és Japán feltétel nélküli kapitulációja.

Ez is volt az oka annak, hogy Magyarország politikája 1943 ésl944 között zsákutcába jutott. Sem önmagát, sem visz- szaszerzett területeit, sem végzetes veszélynek kitett zsidó lakosságát nem tudta megmenteni. Puszta illúzióvá lett, hogy a deportálásokra nem kerül majd sor.

A külföld Magyarországot a német megszállás napjáig a „szerencsések szigetének" látta. A hátráló front mögött, ha az egész Kárpát-medencét tekintjük, közel egymillió zsidó húzódott meg. Hitler számára ez tűrhetetlen állapotot jelentett, ezen változtatnia kellett. Kétségtelen, március 19-e váratlanul ért bennünket, a rajtaütésszerű csapás bénítólag hatott. Még ma sem veszi tudomásul a közvélemény és a magyar történetírás, hogy ez az ezeréves magyar államiság legtragikusabb, legszégyenteljesebb s legveszteségesebb napja volt. Nemcsak százezrek vesztek el hónapok alatt, hanem az ország tekintélye is. A szövetséges náci Németország tett pontot egy dicsőséges múlt végére, mégis, a második világháború következményeit az orosz megszállás számlájára írják.