Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
Embermentési kísérletek 132 Az általunk használt összegző munka: Reuveni Sári: Magyar Fák az Igaz Emberek erdejében. In: Küzdelem az igazságért. Tanulmányok Randolph L. Braham 80. születésnapjára. Szerk.: Karsai László és Molnár Judit. MAZSIHISZ, Budapest, 2002. 565-576. p. 133 10090. szám. Igaz, ő saját maga gettósítás alóli mentesítését kérvényezte. A szakirodalomból jól ismert tény, hogy az embermentések döntő többsége a Szálasi-korszakban, Budapesten történt, s csupán 14%-uk ment végbe vidéken, a deportálásokat megelőzően. Nem azért, mert vidéken erősebb lett volna az antiszemitizmus, mint a fővárosban, Szálasi alatt pedig még éppenséggel nagyobb büntetés is járt a zsidókat segítőknek, mint a nyilas hatalomátvétel előtt. A különbségek igazi okai, az „objektív paraméterek" sokkal inkább kereshetők egyszerűen a rosszabb körülményekben. Abban, hogy a szöktetés, a rejtegetés nehezebb volt vidéken, ahol mindenki ismert mindenkit, és ahol a zsidóságot - Budapesttel ellentétben - valóban tökéletesen elzárták a külvilágtól a gettók. Emellett az események gyors folyása és totális jellege is meghatározó: nem lett volna elegendő idő a mentési tervek kidolgozásához, s a szervezett mentők egyébként is csak később eszméltek.132 1944 tavaszán, kora nyarán még az államapparátus (a helyi közigazgatás) is precízebben működött, ráadásul együtt a magyar és német szervekkel, a rendőrséggel és csendőrséggel. Sári Reuveni az információhiányt és a zsidó családok összetartását említi még a vidéki embermentést nehezítő okok között, s ismerve a Nógrád vármegyei dokumentumokat, forrásokat, igazat adhatunk neki. Nógrád vármegye alispánjához összesen nyolc alkalommal fordultak írásbeli kérelem útján egy-egy zsidó személy gettóból való kimenekítése érdekében. (A beadványok ezen esetekben sem maradtak fenn, csupán az iktatókönyv őrzi nyomukat.) A losonci Keszler Lipótné nyitja a sort május 17- én, a főispántól áttett aktájával,133 május 23-án pedig ugyancsak losonci keresztények próbáltak segíteni három hadiárva gyermeknek, vélhetően testvéreknek. Hronyecz Pál „Donáth A képen az 1906-ban épített Svábkastély látható Diósjenón. Sváb Sándor felesége zsidó volt, a községben nyaranta zsidó árvák üdüléséhez biztosított helységet és ellátást.
