Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
tetett elbánás már számos városban engedélyezve lett, mint például Szombathelyen, Pécsen, Makón stb. Ez utóbbira vonatkozó helyi közleményt csatoljuk. Kérésünket Nagyságod jóakaratú és emberbaráti pártfogásába ajánlom, számítunk igaz keresztyéni megértésére, és támogatásáért előre is igaz, mély hálánkat kifejezve vagyunk megkülönböztetett, mély tisztelettel: Szűcs Istvánné mérnök neje Szűcs Veronika Szarvas Imréné Sallai Ernő nyugalmazott] cukorgyári irodafőnök Sallai Emőné született] Kemény Erzsébet Gombos Mária Hamu Sándor mérnök és neje Szántó Zoltán volt bányaigazgató Szántó Zoltánná született] Vitéz Mária Gerő János okl[eveles] bányamérnök Gerő Mária [?] református teológus (NME V. 183. а) 9461Д944., 1-2. p.) (29.) Salgótarjáni túlélő emlékezik a zsidó tanács elnökére és Játiossy rendőrkapitányra Hát volt egy elnöke a városnak, a Friedler Samu, azt hiszem, hogy ő volt. Ő intézte a hitközség ügyeit. Ő nagyon jó összeköttetésben állt az akkori rendőrkapitánnyal, Jánossyval. Jánossy sok pénzt kapott és fogadott el a Friedlertől, és mondta is, hogy megfog mindenkit menteni még a gettóból. Hát Friedler, szegény, rohangált, kapkodott, mindenét pénzzé tette. A vidéki zsidók ügyében már nem volt mit csinálni, de ő, ez a rendőrkapitány, gondolom, az utolsó percig megkapta ezt a pénzt, ami neki járt. És végül is kit mentett meg? Senkit... Ahogy én visszaemlékszem, a gettóban is, meg az istállóban [a gyűjtőtáborban] is a Friedlerre, aki izzadt homlokára föltolta a kalapot és rohangált, rohant mindig valahova szegény. De hát, hogy mennyire nem tudott semmit elintézni, arra eklatáns példa volt, hogy bejött a lánya a két gyönyörű unokájával, és Auschwitzban ölték meg őket, mert hát semmit se tudott elintézni, se magának, se nekünk. Elsősorban saját magának intézett volna, ha tudott volna, de bejött az egész családja, és két hét múlva halott volt ővele együtt az egész család. Minden szándék megvolt benne, és megpróbált mindent megtenni, amit lehetett. A hite megvolt abban, hogy ő tud tenni valamit. Hát persze, mondom, csak így emlékszem - tizenöt éves voltam akkor hogy az izzadt ruhájában, az izzadt kalapjában csak rohant, rohant állandóan. Engedéllyel a kezében rohant a rendőrségre és oda-vissza. Hát,
