Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története

zetben, kit hol helyeztek el, kellett hogy megéljen. (Részlet Hídváry István interjújából.)

Gescheit Károly: 1944 májusában gettóba kellett költöznünk. A salgótarjáni lakosság, mondhatnám, sajnált bennünket. Salgótarján bánya- és gyárváros, a lakói nem voltak antiszemiták. Mindenkinek voltak barátai, ismerősei, akik igyekeztek segíteni rajtunk, igyekezek enyhíteni a sorsunkon. Megfigyelhető, hogy ezt főleg az egyszerűbb emberek kö[r]ében tapasztalhattuk. Nekünk pl. volt egy falusi asszonyunk, aki minden nap tejet adott be nekünk, és még kért, hogy szökjünk hozzá, ő szívesen elrejt. Volt egy kis cselé[d]ük, aki minden éjjel átmászott a palánkon, és úgy hozott be nekünk élelmiszert, értékeinket pedig visszavitte és elrejtette. (A Gescheit Károllyal felvett 2667. számú DEGOB-jegyzőkönyv.)

Z. Gy.-né: Egyetlenegy ember volt, aki éjszaka bejött a gettóba, egy nagyon kedves ismerősöm, Mayer Vili, egy fiatalember, aki lánykoromban udvarlóm volt. Nagyon rendes volt, élelmet hozott, amikor már nem tudtunk kimenni, és ő még nem volt behíva katonának, még itthon volt. Egy éjszaka a záron keresztül, nem tudom, hogy, valahogy a hegyen keresztül bejött, és hozott húst meg kenyeret. Ezt szétosztottuk a családban. Harmincán voltunk. (Részlet Hídváry István interjújából.)

G. A.-né: Őszinte vagyok, voltak, akik segítettek. Itt éltek Szmolkáék, egy mérnökcsalád, vasúti mérnök volt. Ő kenyeret csempészett be, és a kenyérben levél volt, hogy, üzenjünk, hogy mire van szükségünk, mit küldjön. Ilyen volt több is. Az első ebédet, amikor visszajöttünk, Szmolkáéknál kaptuk. A pék, Gólián Béla ruhakosárral hozta a zsömlét, letette a kapuba, a Steiner doktor házába. És voltak olyanok is, akik sok pénzért hoztak. Ezek már haszonlesők voltak. Ezek nem szívből tették, haszonlesésből. (Részlet Hídváry István interjújából.)

Sz. A.-né: A másik, amire emlékszem, hogy volt egy S. D. nevű Karancs utcai fűszeres, aki talán még ma is él Salgótarjánban, és ő, nem tudom, milyen különleges engedélyt szerzett, és hozott be édességet hússzoros felárral, és szörnyen meggazdagodott akkor. Mert ha egy kiló Stollwerk 1 pengőbe került, akkor ő 20 pengőért adta el, és térült-fordult, ahogy csak tudott, és nagyon sok édességet adott el ilyen húsz-harmincszoros felárral. Ez volt az édesség nekünk, de ez nagyon jó volt akkor is, mert hát a pénzt csak elégethettük volna, nem vigyáztunk volna rá, nem gondoltuk, hogy nagy szükség lehet még rá. Ő ezt az időt kihasználva számos zsidó kereskedőt megha74