Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története

hogy ha másnapra nem fogunk beszolgáltatni nagyobb meny- nyiségű értéket, akkor a gyermekeket is megismertetik szelíd vallatási módszereikkel, azonban ha a beszolgáltatások megtörténnek, amnesztiát kapnak azok is, akik később adták be értékeiket. Én ezután beszaladtam az egész gettót, és felhívtam mindenkit, hogy a még náluk lévő értékeket adják be, hogy legalább a gyermekeket megkíméljük a kínzásoktól. Másnapra zárt borítékban még kb. 100 bejelentés érkezett, ezt át is adtuk a hatóságnak, azonban ennek dacára tovább tartottak a kínzások."127 Június 2-án az Államvédelmi Központ egy kirendelt csoportja jelent meg a gettóban, s több mint háromszáz- ezer pengő készpénzt vett el, majd adott át a balassagyarmati pénzügyigazgatóságnak. A fennmaradt jegyzék egyik érdekessége, hogy azon nem csak zsidók szerepelnek,128 a másik pedig, hogy egy-egy tételszám alatt a nyírjes- és illéspusztai „zsidótáborban volt zsidóktól" elvett (a teljes összeg mintegy tizedét kitevő) összegek is szerepelnek.129 (Nyírjespusztára és Illéspusztára tudomásunk szerint június 5-től koncentrálták a nyugat-nógrádi zsidókat, előkészítve deportálásukat.)

A brutalitások ellenére, akárcsak a rendőrökről, úgy a csendőrökről vagy a nyilasokról sem egyöntetűen rosszak, bár időnként kissé zavarosak a túlélők felidézett emlékei. Egy salgótarjáni zsidó asszony pl. kvázi barátjának titulál egy „hétpróbás nyilast", aki „exponálta magát akkor a zsidók, hát... szorongatásában"130 A szintén Salgótarjánban get- tósított K. J.-né is meghatottan emlékezik egy segítőkész sátoraljaújhelyi csendőrre: „A gettóban még egy csendőr is volt, a Domaházy tiszthelyettes Sátoraljaújhelyről. Rám borult, és azt mondta nekem, a szívem szakad meg, ha rágondolok, hogy magukkal mi lesz. Ezt már a bányaistállóban [vagyis a gyűjtőtáborban] mondta nekem... Ott raktáros voltam, és ez a Domaházy minden nap behozott nekem egy kenyeret, és még cseresznyét is hozott. Annyit mondott csak, hogy ezt ne felejtsem el."

Sőt, a rossz rendőr - jó csendőr szembeállításra is akad példa, érdekes módon ugyancsak Salgótarjánból. Dobos Gyula salgótarjáni rendőrfogalmazó igazoló eljárása során egy zsidó testvérpár azt vallotta, hogy a rendőrfogalmazó annak ellenére szabott ki rájuk pénzbüntetést, majd internálta őket Kecskemétre, hogy a gettóból előtte egy csendőr százados engedte ki őket, s mentesítő igazolványuk is volt. Amikor pedig Zöldy SS fórohamvezetó igazolása alapján szabadon hazautazhattak, Dobos „azt mondta, ők elengedhették, de most majd mi jövünk..."131

127 NML XXV. 1. b) 220/1945. Kovács István vallomása az Óriás Oszkár rendőrfogalmazó ellen indult népbírósági perben.

128 A jegyzéken szereplő Rajz Ernő pl. a legéndi bíró, Schutka Dezső pedig balassagyarmati fodrász, aki augusztusban „zsidók megnyírásá- ért" vett fel pénzt a hatóságoktól. Iktatószám: 4601.

129 NML XXIV. 101. 5.1472/1944.

130 Hídváry István interjúja A. G.- nével. A „hétpróbás nyilast", Kim- pián Gyula keretlegényt kegyetlensége miatt 1946-ban négy év kényszermunkára ítélte a Balassagyarmati Népbíróság. NML XXV. 1. b) 199/1946.

131 NML XVII. 407. 2866/1945., 1. p.

67