Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
113 Sávuót, a Tóraadás ünnepe. 114 Hídváry István interjúja Sz. A.- nével. 115 NML XXV. 1. b) 220/1945. Tanú- vallomás az Óriás Oszkár elleni népbírósági perben. A tanú neve nem közölhető. 1,6 Uo. 117 Somogyi 42-43. p. 1,8 Pl. NML XXV. 1. b) 91/1946. Batta Pál rendőrnyomozó vallomása az Eördögh László rendőrkapitány ellen indult népbírósági perben. 119 Gescheit Károllyal felvett DEGOB-jegyzókönyv (2667. szám). 64 hogy mit mondtam neked! És vígan nevetett, hogy még ilyen lehet a gettóban, hogy kóserség miatt nem esszük meg az ó hazai kolbászát!" A gettóban töltött zsidópünkösdöt1’3 „szörnyűségesként" élték meg a salgótarjániak: „ünnepelni is akartunk, meg nem is" - mondják.114 Balassagyarmaton azért maradt emlékezetes ugyanez az „ünnep", mert a város főrabbiját éppen aznap akarták bevonultatni.115 A nagygettóba zárt három papot arra használták fel a hatóságok, hogy velük zsarolják ki a még be nem szolgáltatott értékeket: „Bent a nagygettóban a három rabbit [Óriás rendórfogalmazó] azzal fenyegette meg, ha másnapra nem lesz meg az a mennyiségű arany, amit be kell szolgáltatni, százhúsz embert elvitet túsznak, és közte lesz a három pap is. Ezt a vallatóban mondották a rabbiknak."116 A szécsényi gettó már korábban rabbi nélkül maradt: Somogyi Magda emlékei szerint Fischer Hermant, majd négy kicsi gyermekét és feleségét a deportálások előtt elszállították, és Auschwitzban meggyilkolták.117 Már láthattuk, hogy a rendőrkapitányoknak - Salgótarjánban Jánossy Ödönnek és Balassagyarmaton Eördögh Lászlónak - milyen kedvező a megítélése a túlélők szemében. A balassagyarmati gettó zsidó rendőrségének egyik vezetője, Fleischer Andor a polgármester tehetetlenségével szemben hangsúlyozza Eördögh kurázsiját: „amikor Vannay akkori polgár- mester nem mert valami kedvezményt megadni, amit kértünk, akkor a vádlotthoz fordultam, és ő, amit lehetett az akkori viszonyok között, mindent megadott, ami módjában állt. Amikor a tífuszveszélyre hivatkozva szódavíz bevitelének engedélyezését kértük, megadta, az újságok bevitelét engedélyezte, élelmiszer behozatalát engedélyezte, előbb mindenki kimehetett egyénenként, majd amikor jöttek a szigorítások, akkor beszerzőcsoportok mehettek ki a piacra bevásárolni." A deszkakerítés másik oldalán állók, a „kollégák" persze nem a segítőkészséget látták meg Jánossy és Eördögh tettei mögött, hanem éppenséggel elítélték őket, vagy irigykedtek rájuk, amiért „különféle megvesztegetéseknek" voltak kitéve, s azoknak nem álltak ellent.118 „Míg nem jöttek a csendőrök, elég kibírható volt a helyzet. Két hét után megjelentek a csendőrök! Egy csapásra megváltozott minden" - mondja Gescheit Károly, a salgótarjáni gettó egykori foglya 1945-ben.119 A balassagyarmati túlélő, Czilczer György szavai is hasonlóképp csengenek: „A városi gettóban a helybeli rendőrlegénység emberségesen viselkedett, a rendőrtisztek ellenben nagyon komiszán, és a csend
