Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
Lent: Gobi Arnold balassagyarmati vaskereskedő számlája 1905-ből. A vidéki zsidóság elsősorban a falvak kocsmáit, szatócsboltjait működtette, a parasztság áruellátásában vett részt. A túloldali képen: Nikol- szburger Sándor legéndi szatócsboltja egy 1918-as képeslapon. csoportot alakíthattak, s „naponként meghatározott időben kijárhattak a piacra élelmiszert vásárolni".104 „A gettó létesítése után én hordottam be a gettóba a tejet és a vajat - mondja Schwartz Dezső kereskedő - Az volt a rendelkezés, hogy a kisgyermekek részére fejenként 3 dl [...] tejet szabad bevinni, ez kb. 12 litert tett volna ki, de én 100 liternél is többet vittem be, és ezenkívül vajat is vittem, senki nem ellenőrizte, hogy mennyit viszek be. Szabad kijáratom volt a gettóból, akkor mentem ki, amikor akartam, én voltam a bevásárló. A piacra meghatározott időben kimehettünk bevásárolni, egy tömegben a gettó lakosai részére."105 (A „bevásárlás" persze nem terjedhetett ki bármire: a zsidóság élelmiszer-ellátását már május 1-jei hatállyal szabályozta, korlátozta egy közellátási minisztériumi rendelet (►33.) Ugyanakkor az, hogy a gettóban elegendő élelmiszer volt, jórészt a falusiak csempészakcióinak köszönhető, ami felett - a szigorú tiltások ellenére - maga a rendőrség is szemet hunyt. A gettó peremén élő Tósoki János így emlékszik: „Borpincém a gettó szélén volt, a rendőrség megengedte, hogy nyitva tarthassam. Az udvara összefüggésben volt a gettóval, és azon keresztül a falusiak különféle élelmiszert csempésztek be, és Oláh hentes is azon keresztül hordotta be a húst. Amikor a rendőrségtől a csendőrség vette át a gettó őrzését, a csendőrség a kapumat be akarta szögeztetni, a vádlott [a rendőrkapitány] járt közben, hogy ezt megakadályozza, és így a csempészés tovább is folyhatott. A vádlott feltétlen tudhatott arról, hogy a pincémen keresztül csempészés folyik a gettóba, mert dr. Óriás fogalmazó egy ízben közölte velem, hogy tudják, csempészés folyik nálam, és jóindulatúlag figyelmeztetett, óvatos legyek, mert figyelnek."106 Balassagyarmaton, úgy tűnik, nem is annyira a gettólakók élelmezésével voltak gondok. Sokkal nagyobb fejtörést okozott a vízellátás, miután a gettó kútjainak vize felzavarodott, s dr. Kenessey Albert kórházi főorvos tanácsára, tífuszveszély miatt, azokból nem ittak. A zsidó tanács ezért szikvíz szabad bevitelét kérvényezte, amely, ha nem is zökkenőmentesen, de végül csak megtörtént. „Amikor a zsidókat bevitték a gettóba, egy-két napon keresztül szabad volt szódavizet beszállítani. Az egyik napon azzal jött vissza a kocsis, hogy a rendőr nem engedte be. Egy-két múlva az egyik rendőr telefonált a gettóból, hogy a szódavizet be lehet szállítani. A kocsis el is vitt egy kocsival, de amikor visszajött, azt mondotta, hogy többet nem visz oda vizet, mert a kocsit nem engedik be, úgy kell neki behordani a kapuból az egyes házakhoz, és
