Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
költözködések. (Szükséges hangsúlyoznunk: itt is a városon belüli mozgásokról vannak értékelhető információink!) Amikor Nógrád vármegye főispánja május 22-én eljuttatta gettó- sítással kapcsolatos kérdőívét Losoncra, a polgármester 2034 elkülönített zsidóról számolhatott be, akik leginkább egyszobás lakásokban, lakásonként átlagosan hatan éltek együtt. S Koltai Ernő mintha kevesellné ezt a számot, hozzáfűzi: „Figyelembe veendő az a körülmény is, hogy a szobák igen kicsinyek."74 A gettósítás egészen május 27-éig zajlott, s közben - egy fennmaradt táblázatos kimutatás szerint - 348 keresztény családot (1124 keresztény személyt!) kellett kimozdítaniuk a zsidók számára kijelölt városrészből, összesen tizenhárom utcából. Az érintett utcák végül, az eredeti tervek helyett (►10.) a következők voltak: Busbak Ádám, Kis, Kisvar- ga, Könyök, Malom, Rét, Telep, Temető, Torna, Valihor, Varga, Zöldfa és Zsák.75 A zsidók által elhagyandó 348 épület (túlnyomórészt lakóház, kisebb részben hitközségi tulajdonú és használatú ingatlan) azonban nem kevesebb, mint ötvenkét utcában, illetve téren, teljesen szétszórtan feküdt a városban. Közöttük három olyat találhatunk, amelyeknek egyik A 20. század fordulója és a vészkorszak között eltelt időben megye- szerte csökkent a zsidóság száma. Az egyedüli jelentős kivételt Salgótarján képezte, ahol a városiasodás újabb és újabb kihívásai komoly vonzerőt jelentettek számukra. A túlsó oldalon salgótarjáni utcarészlet, előtérben a Szauer patikával. Fent: a Friedler-nyomdában, jórészt zsidó szerkesztők közreműködésével készültek Salgótarján első hetilapjai az 1880-as évektől. A hírek, újsághirdetések a zsidóság városfejlődésben játszott szerepének fontosságát tanúsítják. Lent: Róth József üzlete látható.
