Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
telepe vagy szóba jöhető téglagyára, raktára, melyben 3000 zsidót - melyből 2200 helybeli, 800 pedig a járásokból betelepített - elhelyezzek, nincs. Ezen létszámban a cca. 260-300 munkaszolgálatos is bent van. így tehát mást, mint lakóházakat - lehetőleg egy csoportban, hogy az elkülönítés könnyebben legyen végrehajtható - kellett keresnem. Önként kínálkozott, [hogy] az ősi gettó, a Thököly és Hunyadi utca, mely túlnyomó részben eddig is zsidók által volt lakva, vétessék a gettó magjául. A város külső területeit figyelembe nem vehettem, mert az úgynevezett Tisztviselőtelep, Sivítótelep tisztán és kizárólag, mintegy 4-5 házat kivéve, tisztviselők saját házaiból áll. Azonkívül a város legegészségesebb és legkülönb épületei. Figyelembe vettem a városnak az Ipoly és Fő utca közötti részét is, mely aránylag szerényebb házakból áll, azonban itt is túlnyomó- részt keresztény háztulajdonosok laknak. Ez a tömbrész csak cikcak- kos vonalban lett volna elzárható, az abban a részben elhelyezett törvényszék, iparostanonc-iskola, fogház, vármegyeháza, városháza, katolikus templom miatt. Figyelembe vettem az Ipoly-part további részét is, egész a Mikszáth Kálmán utcáig, mely esetben azonban ismételten igen sok keresztényit], köztük számos kisgazdát kellett volna az állataikkal együtt megmozdítani, akiknek semmi körülmények között nem tudtam volna istállót biztosítani. Ugyanezért nem vehettem a Mikszáth Kálmán utcától és a Hunyadi utcától kifelé eső területeket figyelembe, mivel ezt 90%-ban kisgazdák lakják. A gettómag kiválasztásánál figyelemmel voltam arra is, hogy nem lett volna városomban egyetlenegy keresztény lakos, aki hajlandó lett volna a Thököly és Hunyadi utcai elhagyott zsidó lakásokba beköltözni azok szennyessége, fér tőzöttsége, főképpen poloskás és tetvessége folytán, így tehát hivatalomban a rendőrhatóság vezetőjének közbejöttével megtartott tiszti értekezleten úgy határoztam, hogy a gettó határvonalait a Kossuth Lajos utca páros oldal, a Baltik Frigyes utca páratlan oldala, a Thököly és Hunyadi utca teljes egészében, a Rákóczi Ferenc utca páratlan oldalával határolt területen alkottam meg. Itt cca. 400 kis szobában szándékoltam a zsidóságot elhelyezni. Ebből a területből azonban ki kellett vennem azokat a házakat, melyeknek a Fő utca felől volt a bejáratuk, mivel a Fő utca felé lehetőség szerint nem óhajtottam zsidót elhelyezni. Tekintettel kellett lenni a Balassagyarmaton állandóan fenyegető tífuszjárványokra, és azért gondolnom kellett a gettó területén kórházra és járványkórházra is. így az eredetileg kijelölt terület szűknek bizonyult, mivel a seprűgyár épületét a keresztény munkások érdekeire, valamint a Pollatsek-féle házat a Futura raktára miatt, valamint az ugyancsak ott lévő vitéz Hevessy-féle ecetgyár miatt ki kellett vennem. Ezért a rendőrhatósággal folytatott megbeszélés
