Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól

a sajtóban lejáratták a zsidó kereskedőket, sőt kérésükre a megye alispánja „1940. október 1- iki hatállyal elrendelte a zsidófajú vásári áru­sok Nógrád vármegye piacairól, vásárairól való kitiltását". 1941-1942-ben a város polgár- mesterénél kijárták a zsidó tagokat tömörítő kereskedelmi egyesületek feloszlatását is. A salgótarjáni mártírok emlékére emelt kupolás épület a zsidótemetőben. Az 1930-as évek végétől számos rendelet, valamint az úgynevezett zsidótörvények tet­ték egyre nehezebbé, lassanként teljesen lehe­tetlenné a magyarországi zsidóság életét. A zsidótörvények Salgótarjánban is elérték cél­jukat: 1939-ben a város képviselő-testületéből törölték a zsidó tagokat, a következő években pedig az iparból szorították ki őket. Már a negyvenes évek legelejétől munka- szolgálatra hurcolták az életerős családapá­kat: kőbányákban, építkezéseken robotoltat- ták, favágásra, árokásásra, vasútépítésre, ak­nakeresésre kényszerítették, vagy éppen fegy­vertelenül vitték harcba őket, hogy élő pajzs­ként védjék a katonákat. Egyes salgótarjáni polgárok pedig nemhogy segítettek volna a szétszakított családokon, de névtelen feljelen­tőlevélben maguk eszközölték ki mind több zsidó férfi erőszakos elhurcolását. A második világháborúba a náci németek oldalán belépő Magyarország zsidó hitköz­ségeit 1944. április 4-én egy belügyminiszte­ri rendelet arra kötelezte, hogy pontos név­jegyzéket állítsanak össze tagjaikról. A sal­308 gótarjáni anyahitközségről, melyhez a váro­son kívül más falvak is tartoztak, az alábbi kimutatás készült: az ortodox hitközség lé- lekszáma 1200, adózók száma: 163. Elnök: Friedler Samu kereskedő, anyakönyvvezető rabbi nincs, alrabbiként Deutsch Jenő szol­gálta a közösséget. Április 8-án - a belügy­miniszter újabb rendeletére - a város polgár- mestere külön összeírást készíttetett, ezúttal csak a salgótarjáni zsidó lakosságról. E sze­rint a kikeresztelkedettekkel együtt 1126 zsi­dó származású polgár élt itt, közülük 353 a családfő, 254 a feleség és 519 a gyerek. To­vábbi sorsukról könyvünk előző fejezeteiben szóltunk. A koncentrációs táborokat, munkatáboro­kat megjárt emberek, a holocaustot túlélők gyakran csontig lesoványodva, ritkábban a Vöröskereszt által kicsit felhizlalva, megerő­sítve, de elszegényedve tértek haza, vagy ha- lottaik és gyilkosaik emléke elől menekülve próbáltak új életet kezdeni távoli országok­ban: leginkább Ausztráliában, Amerikában és a születő zsidó államban. A túlélőket testi és lelki betegségek kínozták: sokan tífusztól szenvedtek, alultápláltak voltak, gyötörte őket a depresszió, az álmatlanság, az üldözési mánia, idegeik gyakran felmondták a szolgá­latot, öngyilkosságokat kíséreltek meg. A sal­gótarjáni gettóból deportált 1300 és a koráb­ban munkaszolgálatra elhurcolt 150-200 zsi­dóból csak mintegy 120-an tértek haza. Kutatásaink során az alábbi áldozatokat si­került azonosítanunk: Alt Manóné *Klein Jolán, Altstedter Károly- né *Dickman Anna, Markovics Béla/Bárdos Olga, Gescheit József/Barok Paula, Bau­mann Adolfné *Rosenberg Rozália, Bau­mann Hermanné *Kohn Edit, Baumann La- josné *Markovits Natália, Kohn Lipót/Bellák Lina, Szauer Andor/Berger Adél, Sperling György/Bergl Krisztina, Berkovics Henrikné *Leibler Lina, Kovács Dezsó/Biheller Sarolta,

Next

/
Thumbnails
Contents