Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
született, 6 és családja azonban a háború időszakában már valószínűleg nem tartózkodott a településen. Talán a kisterenyei Kun családdal állhatott rokonságban. Munkaszolgálatosként halt meg 1943-ban, nevét mindazonáltal - jobb megoldás híján - itt tüntetjük fel: Kun Zoltán Forrás: 1941. népsz. Nézsa A 606 lakosú Nézsa községben három izraelitát írtak össze 1941-ben. A faluban egy hosszú évtizedek óta itt éló család képviselte az izraelita felekezetet. Bischitz Jakab még Balassagyarmaton született, 1866-ban, apjánál tanulta ki a kereskedő szakmát, majd 1894-ben nyitotta meg vegyeskereskedését Nézsán. Hosszú időn át volt községi képviselő. A háborúban a nógrádi székhelyű 16-os honvéd gyalogezrednél szolgált, és az olasz fronton dúló harcokban vett részt. Felesége családnevéből következtetve Nógrádsápról nősülhetett. (Nejét Rainer Fáninak hívták, akinek elóneve megegyezik egyetlen ismert fiuk, Ferenc feleségének nevével, aki sápi születésű volt.) A deportálást - a községi jegyző 1945-ös jelentése szerint - a Bischitz család három tagja élte meg. Közülük csak a fiú, Bischitz Ferenc, és felesége, Reiner Jolán sorsáról tudunk. Őket „1944. május 1-jén Nézsáról Keszegre, majd onnan Balassagyarmatra a gettóba hurcolták" - fogalmaz a halotti anyakönyvezésükhöz kiadott községi bizonyítvány 1947-ben. A két áldozat neve: Bischitz Ferenc, Bischitz Ferencné *Reiner Jolán Forrás: 1941. népsz.; NML V. 313. 2. 439/1947.; NML XXI. 14. 2. 933/1945. Nézsán élt „Bischitz Ferenc kereskedő 1897-ben, Nézsán született. Iskolái elvégzése után a kereskedői pályára lépett. 1935-ben lett önálló kereskedő. A világháborúban az olasz és román fronton harcolt. Felesége: Reiner Jolán." Nógrád Az egykor népes zsidóközösség múltjáról csak kevés adattal rendelkezünk. A falu lélek- száma 1880 és 1941 között másfélezerről 1811 főre nőtt, az izraeliták lélekszáma pedig a következőképpen alakult: 1880: 44, 1890: 49, 1900: 57, 1910: 45, 1920: 38, 1930:34, 1941: 41 fő. Az itteni zsidók közül senki sem rendelkezett nagyobb földbirtokkal, az 1942. évi 15. te. végrehajtásához özv. Sámuel Mórné 50 kh-as birtoktestét vették igénybe, részben kisbérietekké alakítva. Foglalkozásukat tekintve főként kereskedőket találunk a közösségben (az áldozatok között pl. Grósz Aladár Fülöp, Kiszner Ármin, Kohn Béla, Kohn Dezső és Sámuel Rezső élt ebből), de 1944-ben akadt közöttük rabbinövendék (Kiszner Ernő), mészáros (Kohn Emil) és órássegéd is (Neuhauser Bernát). A községi jegyző 1945-ben kelt jelentése szerint a községből a következő családokat deportálták: özv. Sámuel Mórnét négy, özv. Kohn Zsigmondnét, Kohn Emilt két, Neuhauser Bernátot három, Kohn Dezsőt öt, Kiszner Ármint négy, özv. Kohn Sándornét egy, Kohn Bélát öt, Grosz Fülöpöt három családtagjával. Ez összesen harminchat lélek. Az áldozatok majd mindegyikét utólagosan anyakönyvezték a világégés után. Számuk harminckilenc fő, azaz meghaladják a 285
