Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
1901-ben, már városi tekintélyként, a gabonamizéria okozott törést pályáján: a gazdasági vészhelyzetet látva a Concordia igazgatótanácsa korlátozni kívánta az ügyvezető jogait. De Schrecker Izidor nem vállalta önállóságának csorbítását, és lakását is odahagyva föladta állását. Ezután „küzdelmes élet jutott neki osztályrészül" - ahogyan fia, Gyula írja. Több próbálkozás után egy műszaki kereskedelmi cég képviselője lett. Bár a legéndi birtok legjobb részeit - mintegy 700 holdat - eladni kényszerültek, a családfő mindvégig ragaszkodott a kastély és a maradék ezer hold megtartásához, még ha azok eladása nagyban elő is segítette volna anyagi gondjainak megoldását. Legénd lassan a család életformájává vált, pesti otthonaik fenntartása mellett itt jött össze és találkozott a máskülönben szétszóródó rokonság. A legéndi birtok tehát cél és eszköz is volt egyben, mely a szoros családi kohézió fenntartására szolgált. Az életformaváltás, a birtokosi attitűd keresése mellett a birtok fönntartását - Izidor és leszármazottai idejében - elsősorban a család intenzív, bensőséges kapcsolattartása követelte meg. Levelek százai tanúskodnak a családtagok figyelméről, aggódó kérdések ezrei összetartozásuk közös érzéséről, az egymás iránti szeretetról. Ezt a belső összetartást (és Legéndet) a család későbbi nemzedékei is megőrizték. A gyermekek - négy fiú és két lány - megnősültek, férjhez mentek, értelmiségi pályát választottak. De nyaranta összejártak, szabadidejüket a birtokon töltötték. A gazdaságot Izidor 1915-ben bekövetkezett halálától Gyula vezette, aki ki is költözött Legéndre - földbirtokossá vált. (Ő 1886-ban született, Zürichben szerzett vegyészi oklevelet és ötévnyi szakmai működés után, 1915-ben, apja halála után vette át a legéndi birtok igazgatását.) Itt érték őt az 1944-es hadiesemények, a következő évek nagy politikai változásai. Száz hold kivételével, a földreform során elvették birtokát, 1950260 ben végképp távozni kényszerült Legéndról. E távozás nemcsak a vagyoni helyzet változását, hanem egy - immár talán visszahozhatat- lan - családi létforma eltűnését is jelentette. A holocaustot a közvetlen családtagok túlélték. Ebben szerepet játszhatott az, hogy Izidor gyermekei áttértek az evangélikus hitre (a helyi egyházat is támogatták), de talán még inkább az egyik családtag, Schrecker Károly kapcsolatai segítették át őket a legvészesebb időkön (Károly résztvevője volt az 1943-as, Ankarában zajló brit-magyar titkos tárgyalásoknak is). A Wienerberger és a Schwarcz család nem kerülhette el a deportálást, közülük alig élte túl valaki a holocaust borzalmait. Wiener- bergeréknek Sándor fia tért vissza, ők maguk, Lajos és „Zsani néni", aki annyi éven át szolgálta ki a legéndieket a boltban, valamint két fiuk, Ernő és Károly, odaveszett. Schwar- czéknál a két fiútestvér, Dezső és Béla élte túl a háborút, anyjuk, lánytestvérük és Béla felesége elpusztultak. A hét azonosított áldozat neve: Schwarcz Józsefné *Priesender Karolin, Schwarcz Veronika, Schwarcz Béláné ‘Schweitzer Nelli, Wienerberger Ernő, Wienerberger Lajos, Wienerberger Lajosné *Schönwald Zsanettá, Weinberger Károly Forrás: Mocsáry Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Geogmphiai és Statistikai Esmertetése. Első kötet. Hasonmás kiadás: [Salgótarján,] 1982. 341.; 1941. népsz.; NML V. 325. 2. 799/1946.; V. 325. 2. 2090/1947.; Tyekvicska Árpád: A Schrecker család története (forrásközlés). Balassagyarmati Honismereti Híradó, 1-2/1991. sz. 119-125. Leszenye 1941-ben mindössze két izraelita élt a közel ötszáz fős községben. Bizonytalanok vagyunk
