Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
11,1880: 81,1910: 85,1920: 63,1930: 87. 1941- ben 102 (2,2%) izraelita és a 2 (0,07%) keresztény vallású kisterenyei esett a zsidótörvények hatálya alá. Kisterenye ortodox irányzatú fiókhitközségének kötelékébe 1944 tavaszán 77 fő tartozott, az adófizetők száma pedig 27 volt. A közösség élén Grünfeld Lajos kereskedő állt, az anyakönyvvezető rabbi Mózes Dávid volt, aki hasonló posztot töltött be Csécsén is. A hitközség két alkalmazottat fizetett. Imaházat és kétszobás metszőlakást tartottak fenn. Néhány arcot felvillantunk a helyi közösség két világháború közötti korszakából: Grosz Sándor kereskedő 1885-ben Pásztón született. Iskoláit Losoncon végezte. 1899- ben szabadult fel. Tizenegy évig segéd, négy évig kereskedelmi utazó volt. 1914-ben hadba vonult, az orosz és a román fronton harcolt, mint szakaszvezető szerelt le 1918-ban. A bronz vitézségi érem, a Károly-csapatke- reszt, a háborús emlékérem és a katonai szolgálati kereszt tulajdonosa volt. 1919-ben lett önálló kereskedő Kisterenyén. Tagja volt OMKE választmányának, a Nemzeti Egységes Párt választmányának, a községi képviselő-testületnek. Evekig töltötte be a hitközség elnöki tisztét, támogatott minden társadalmi és kulturális mozgalmat. Neje Stern Piroska volt, gyermekei: Tibor és Éva. Mindhárman a holocaust áldozatai lettek. Klein Miksa vendéglős Bükkszéken, 1870- ben született. Nádasdon elvégezve iskolai tanulmányait, a kereskedelmi pályára lépett. 16 éves korában Aradon szabadult fel. Bor- sodnádasdon, szülei üzletében fejlesztette tudását. 1905-ben fűszer- és gyarmatáru-kereskedést indított, ugyanakkor italmérése is volt. Kisterenyén 1907-ben nyitotta meg üzletét, amely „a község és a környék kedvelt találkozóhelye" volt. Nejét, Feuer Máriát az áldozatok között találhatjuk. Gyermekei (első házasságából) Béla, Lajos, László, Ödön, (második házasságából) Margit voltak. Koch Imre, a Chorin-telepen működő bányatársulati vendéglő kezelője Salgótarjánban, 1903-ban született. Miskolcon járt iskolába. Szülőhelyén szabadult fel a kereskedelKisterenye főutcája a 20. század első éveiben, előtérben a Bogenglück-féle kereskedés. mi szakmában 1926-ban, és még ugyanabban az évben önállósította magát. Salgótarjáni üzletét hat évig tartotta fenn. 1932-ben került Kisterenyére. Neje Baráthy Ilona volt, gyermekei: Lívia, Lujza és Ilona. Lőwy Jenő pékmester 1896-ban született Pusztapáton. Iskoláit és iparát Jászberényben tanulta ki, 1912-ben szabadult fel. Segédként Szolnokon, Cegléden és Kecskeméten fejlesztette szaktudását. 1920-ban Kisújszálláson lett önálló, 1928 óta Kisterenyén munkálkodott. A világháborúban a szerb és olasz fronton küzdött. Feleségét, Fehér Klárát az áldozatok között találjuk. Öt gyermeke volt, közülük Ágnes nevét olvashatjuk listánkon. A vármegyei gettósítási terv értelmében Kisterenyére kellett tömöríteni a helyieken kívül a Salgótarjáni járás 316 zsidóját. A gettót egy Kisterenye melletti mezőgazdasági telepen rendezték be május 5. és 10. között. Az itt összegyűjtött zsidókat a salgótarjániakkal együtt deportálták június 13-án Ausch- witz-Birkenauba. (A részleteket lásd kötetünk más fejezeteiben!) Egy korabeli kimutatás a következő személyeket sorolja fel, mint akik bizonyosan a kisterenyei gettó lakói voltak (a lista koránt255
