Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
A salgótarjáni ortodox közösség zsinagógája. dalhatatlan akadályok merültek fel, ott esetleg lehet 2-3 napi késedelem, de a végrehajtás mindenütt haladéktalanul megtörténik."29 Komolyabb mértékben egyébként Salgótarjánban, valamint Losoncon tolódott ki a megvalósítás időpontja: előbbi esetben kilenc, utóbbiban tizenhét (!) nappal. A terv emellett még annyiban módosult, hogy a tízezres lélek- számot ugyancsak el nem érő Szécsényben is külön háztömböt határoltak el a zsidók számára. A gettósítás szécsényi története azonban az egyik leghomályosabb folt a megyében. A balassagyarmati, salgótarjáni, losonci és kisterenyei mellett a szécsényi gettó létezésében sincs okunk kételkedni, de a rendelkezésre álló források itt különösen ellentmondásosak. A helyi zsidóság által a Magyar Zsidók Központi Tanácsához írott úgynevezett gettójelentések között két szécsényi maradt fenn. A május 10-ei szerint „a szécsényieket Losoncra telepítették át", miközben egy későbbről, május 19-éról származó egyértelműen arra utal, hogy létezik és működik a gettó: „A zsidókat a város egy részében koncentrálták. A várost csak 1-2 óra között kereshetik fel. Teljes vásárlási tilalom van. A 14 éven aluliakon és öregeken kívül mindenkinek katonai raktárban kell dolgozni. Bánásmód munkahelyeken rossz. Elhelyezés rossz, túlzsúfoltság, 16-20 ember szobánként."30 Kétség sem férhet hozzá, hogy Szécsény nagyközség és a Szécsényi járás zsidóságát Losoncon készültek gettósítani. Erre utalnak a már ismertetett tervezetek, valamint az a két, május 5-ei keltezésű dokumentum, amelyben a főszolgabíró Losonc város polgármesterét tájékoztatja a szóban forgó zsidóság áttelepítésének kigondolt menetéről, (►б., 7.) A szabályoknak megfelelően, vasúton és élőfogatok igénybevételével, május 7-én, 8-án és 9-én zajlott volna elszállításuk, méghozzá (a dokumentumok külzete szerint) a zsidó tanács bevonásával. Találhatunk ugyan más utalást is a szécsényi zsidóság Losoncra viteléről (Hidasi József visszaemlékezéseiben egy félmondat jelzi ezt: „A gettóba egyre többen érkeztek a környező községekből is, például Szécsényből"),31 mégis azt kell mondanunk, hogy - legalábbis teljes - áttelepítésükre biztosan nem került sor. Az alispán közigazgatási bizottság előtt tett május 9-ei jelentésében ez áll: „Lényegében a vármegye három megyei városa veszi fel a 7000 lelket kitevő zsidóságot, s legfeljebb Szécsényben és Kisterenyén alakul ki falusi gettó, ha az elhelyezési viszonyok azt szükségessé teszik."32 Márpedig a szükségesség beigazolódását támasztják alá az alispáni iktatókönyv bejegyzései, a levéltári iratok és a túlélők jó része is. Az
