Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
pujtóiek a salgótarjáni, a karancskesziek pedig a szécsényi hitközség kötelekébe léptek át. A helyi jegyző által 1945-ben összeírt távollévők listája több család deportálását teszi bizonyossá. A dokumentum szerint Lapujtó- ról vitték el özv. Scháffer Károlynét egy, Kohn Bertalannét három, Kohn Rezsőt két, Mezei Józsefet szintén két, és Berger László négy családtagjával. A község mai jegyzőjének adatközlése szerint innét került gettóba egy „lengyel állampolgárságú gyógyszerész, akinek felesége volt zsidó vallású, de a férj követte feleségét." A megjegyzés bizonyára Lengyel Béla gyógyszerészre vonatkozik, aki 1932-ben nyitotta meg a községben önálló patikáját. Az emlékezet szerint özv. Scháffer Károlyné lánya, Ilona varrónő volt. A levél Kohn Pál mészárost, feleségét és két gyermekét is említi, ők talán Kohn Rezső családjaként szerepelnek az 1945-ös jelentésben, mivel ez az egyetlen család, ahol visszatérőt említenek, Kohn Pál néven. Említi a levél Kohn László kocsmárost, boltost és családját: feleségét Blankát, lányukat Györgyit, valamint testvéreiket, Klárát és Margitot. Ez talán az 1945-ös jelentésben szereplő Kohn Bertalanné családja lehetett, bár ott csak három deportált hozzátartozó szerepel. Az adatközlő szerint a Berger család feje órás volt, és felesége mellett öt gyermekét is deportálták (az 1945-ben rögzített öt fő helyett tehát hetet). A község jegyzőjének 2004-es adatközlése nem említi Mezei Józsefet és családtagjait, ők bizonyára már kikoptak a falubeliek emlékezetéből. Összességében a község 1945-ben hivatalban lévő jegyzője 17 személy deportálásáról tudott, míg a ma hivatalban lévő Tóthné dr. Kerekes Andrea 20 nevet gyűjtött össze a falu idős polgáraitól. Mindez azt jelenti, hogy az 1941- ben rögzített 16 főhöz képest 1944-ben több zsidó tartózkodott Bocsárlapujtón. A megyei összefoglalónkban is említettük az itteni hitközség szomorú sorsát, az 1944. áprilisi feloszlatása kapcsán. Akkor a jegyzőkönyv öt fizető tagot említett, maga a jelentés azonban azt is közölte, hogy ebből csupán ketten laktak Bocsárlapujtón, három fő pedig a fiókhitközséghez tartozó Karancskeszin, köztük a tisztségviselők: Weisz Miksa elnök és Grosz Lajos jegyző. A hitközség lélekszáma ekkor huszonnyolc fő volt. Mint említettük, Karancs- kesziben 1941-ben kilenc izraelitát számoltak össze. Ha az arányokat tekintjük, az is azt valószínűsíti, hogy Lapujtón 1944-ben húsz körül volt a zsidók száma. Ennek tudatában érthető, de egyben megdöbbentő is, hogy közülük tizenheten kerültek fel az áldozatok listájára. Az 6 nevüket a salgótarjáni mártíremlékművön és a YVI adatbázisában olvashatjuk: Berger Ferenc, Berger László, Berger Lász- lóné, Kohn Andor, Kohn Bertalanné, özv. *N. Jolán, Kohn Rezső Dávidné *Reichmann Berta, Kohn Ferencné *N. Irén, Kohn Gyöngyi, Kohn Klára, Kohn László, Kohn Lászlóné, Kohn Margit, Kohn Rezső Dávid/Reichmann Berta, Mezei József, Mezei Tamás, Schaffer Ilonka, Schaffer Károlyné, özv. Forrás: Vallási adatok 24.; 1941. népsz.; NML. XXI. 15. 1. 2890/1945.; Ladányi 354-355.; Hitközségek 24-25. és 123.; adatközlő: Tóthné dr. Kerekes Andrea jegyző. Arcok „Lengyel Béla gyógyszerész. Budapesten, 1890-ben született, itt végezte a középiskolát és az egyetemet. 1932-ben lett önálló, 6 létesítette helyben a gyógyszer- tárat. Neje: Mechlovits Emma. Fia, Imre, önálló kereskedő, nagy sportbarát." Buják Bujákon vélhetőleg a 18. században már éltek zsidó családok. 1810-ben az urasági sörfőzónek zsidó bérlője volt, s a pálinkaház lakóinak számbavételénél ezt jegyezték fel: „Zsidó Nr. 6". Az 229
