Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
22 NML XXV. 1. b) 91/ 1946. Eör- dögh László rendőrkapitány az ellene indított népbírósági perben. 23 Losonci Hírlap, 1944. április 30., 1. p. 24 A forrásokban gettó, gethó, illetve ghettó formában egyaránt előfordul a kifejezés, ugyancsak a kortársak zavarát jelezve. Nógrád vármegye alispánjához június 3-án egy beadvány is érkezett ez ügyben: Both Antal balassagyarmati nyugalmazott gimnáziumi tanár „a gethó és gettó szavak használata tárgyában" külön értekezést írt. Iktatószám: 11001. 25 Losonci Hírlap, 1944. április 23. 26 Hídváry István interjúja Sz. A.- nével. 27 Vojtkó István balassagyarmati lakos visszaemlékezése a vészkorszakra. In: A Nagy Iván Történeti Kör Évkönyve, 1995. Szerk.: Tyekvicska Árpád. Nagy Iván Történeti Kör - Nógrád Megyei Levéltár, Balassagyarmat, 1995,136-145. p. Idézet: 137. p. hogy a rendelet úgy szólt, hogy a zsidóknak zárt településre való kitelepítése elrendelhető, tehát nem okvetlenül volt kötelezhető."22 Az 1610-es miniszterelnöki rendelet szövegének ilyetén módon való értelmezése, a feltételes mód hangsúlyozása nem egyedi eset. Jellemző módon elsőként nem a megyeszékhely Balassagyarmat, hanem a legnépesebb zsidó közösséggel bíró Losonc polgárai értesülhettek a sajtó útján a kormány intézkedéséről. A Losonci Hírlap már április 30-án, címlapon hozta a hírt az alábbi formában (a kiemelések az eredetiben szerepelnek): „A rendelet felhatalmazást ad a zsidók lakóhelyének kötelező hatállyal való kijelölésére is. Községekből elköltöztethetők, városokban meghatározott részekbe telepíthetők a zsidók."23 (Érdekes megfigyelni, hogy az idegenül csengő gettó szót milyen ritkán használta a köz- és hivatalos nyelv.)24 Ugyancsak a Losonci Hírlap egy héttel korábban így tájékoztatta olvasóit a szomszédos Szlovákiában történtekről: „a legutóbbi zsidórendszabályok során a gazdasági és pénzügyminiszteri tárca keretében újból nagyszámú zsidót kapcsoltak ki. A múlt hónapban nagyobb számú zsidót helyeztek el munkatáborokban."25 A kormány zsidósággal kapcsolatos legújabb terveiről ekkortájt tehát már a civil lakosság is tudott. Különösen találó egy salgótarjáni túlélő későbbi megfogalmazása: először „híre jött a gettósításnak, és hamarosan rendeletben és kivitelezésben is megtörtént.. ,"26 Balassagyarmat város egyik keresztény lakója így emlékszik: „Az eddig hozott 'törvények', az egyre szigorúbb, egyre embertelenebb rendelkezések már szinte minden normális életfunkciótól megfosztották a zsidóságot. Április közepe táján már azt emlegették, hogy valószínűleg otthonaikban sem hagyják meg őket. Nagyon fájt nekik arra gondolni, hogy mindaz, amiért egész életükben dolgoztak, az most elveszhet. Az elkeseredett hangú beszélgetések végén azonban mindig visszatért ajkukra az a mondat, hogy: Jehova hatalmas, majd megsegít!"27 Visszatérve a Nógrád vármegyei zsidóság gettósítási tervének kidolgozásához, miután az alispán tájékozódott a Budapesten történtekről, május 2-án megtartotta a táviratban előre jelzett megyei értekezletet. Itt a zsidóság falvakból és községekből való kitelepítését, illetve Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Losoncon való elkülönítését határozták el (a szécsényi és kisterenyei gettóról nem esik szó). A megvalósítás a polgármesterek és járási főszolgabírók feladata lett, a csendőrség és rendőrség segítségével. Határidőül nyolc napot kaptak, azaz május 10-én reggel 9 óráig kellett volna be
