Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
Alsópetény Az első adatunk 1746-ból származik: egy összeírás szerint ekkor mindössze egyetlen izraelita házaspár lakott a faluban. Amikor azonban 1783- ban megjelent II. József türelmi rendelete, melyben feloldotta a zsidóságra vonatkozó gazdasági tilalmakat, megindult a betelepülés. Ez a rendelet engedélyezte, hogy a zsidók földet műveljenek, kereskedjenek és ipart űzzenek. A megye zsidóságának térbeli elhelyezkedése elsősorban a helyi földesurak beleegyezésétől függött. Alsópetényben a Gyurcsányi- birtok nyújtott megtelepülési lehetőséget számukra. Olyannyira jól érezték itt magukat, hogy az 1784-1785-ös összeírásig számuk 90 főre növekedett, és 19 háztartást számoltak össze. Az ideköltözés azonban nem állt meg, hiszen az itt élők száma 1814-re elérte a 136 főt (a falu összlakossága nem haladta meg a 700- at). A helyi zsidóság zsinagógával is rendelkezett, mely egészen 1946-ig létezett. Az 1848. évi összeírás - talán hibásan - mindössze 8 család 31 tagját említi, három évvel később Fényes Elek viszont már ismét 112 főről tudósít. Ez a részleges felmérés is jól példázza azonban az alsópetényi zsidóság életkörülményeit. Két külföldi születésű ember volt közöttük: az egyik 36 évvel ezelőtt érkezett Morvaországból, a másik - egy csehországi üveges - 16 éve élt itt. Letelepedési engedélye egyiknek sem volt. A többiek valamennyien megyénkben születtek, s van köztük három rongykereskedő, két kocsmáros, egy boltos, egy üveges és egy kőműves. Az alsópetényi zsidók tehát elsősorban kereskedésből éltek. A virágzó zsidó közösségnek a 20. század első évtizedeire már szinte nyomát sem fedezhetjük fel. Valószínűleg több tényező együttes hatása áll e mögött. Az egyik ilyen ok lehetett, hogy a falu lakosságának fele áldozatul esett az 1873-as kolerajárványnak, a másik pedig, hogy a lakosság elszegényedett, miután a filoxéra tönkretette a szőlő- ültetvényeket. Minden bizonnyal hozzájárult az alsópetényi zsidóság elköltözéséhez az is, hogy az a Gyurcsányi család, amely egy évszázaddal előtte befogadta őket, kihalt, és örökébe a zsidóellenes nézeteiről híres Andreánszky báró került, aki az 1880-as években, csatlakozva az antiszemita mozgalomhoz, annak egyik országos szószólójává vált. Sírkövek az alsópetényi zsidótemetóból. Az 1941. évi népszámlálás a 900 lakosból mindössze 6 főt tüntet fel izraelita felekezetűként. A deportáltak pontos számát illetően nincs információnk. Kutatásaink során a Steinmetz és a Rosenberg család tagjait találtunk meg az állami anyakönyvben: Steinmetz Miksa mészáros és felesége, Rosenberg József kereskedő és neje utólagos halotti bejegyzését. Alsópetényinek tatjuk a YVI adatbázisában szereplő Kuffler Oszkárt és feleségét, Klauber Évát, valamint Weisz Jehosuát (Józsuát) is. Kufflerék Dunaszerdahelyről érkezhettek Nógrádba, míg Weisz Józsua (Jehosua) állandó lakosként van feltüntetve. Kérdés, hogy Steinmetzék és Rosenbergék már csak maguk éltek-e Alsópetényben, azaz gyermekeik korábban elköltöztek-e a faluból. Az ismertté vált hét áldozat neve: 205
