Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
Az izraelita hitfelekezet vallási közösségei a hitközségek voltak. ra kerültek a házassági jogról, a gyermekek vallásáról, az állami anyakönyvezés bevezetéséről, az izraelita vallásról, továbbá a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvények. E jogszabályok lényegében meghozták a zsidó felekezet egyenjogúsítását, az izraelita vallásúak állampolgári jogegyenlőségét. A törvények meghozatalát éles politikai küzdelem kísérte, melynek Szon- tagh Pál is részese volt, a liberális kormányoldalon. 3 Az 1270/1944. ME számú rendelet értelmében a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók írásbeli engedély nélkül csak az egyes városok területén belül utazhattak. Közli Vértes Róbert: Magyarországi zsidó- törvények és rendeletek 1938-1945. Polgár Kiadó, Budapest, 1997. 331. p. 4 Uo. 325-327. p. 14 nemzedékének álma, gondolkodásának fundamentuma, az állampolgári jogegyenlőség eszméje pedig az 1930-as évek végétől egészen a század utolsó évtizedéig semmivé foszlott. Kötetünk ebből az időszakból csak egy rövid fejezetet tárgyal, a legtragikusabbat: a gettóba kényszerítés és a deportálás hónapjait. A befogadástól a végletes kitaszításig átívelő korszakot, az antiszemitizmus útját, fordulópontjait e helyütt nem tárgyaljuk, bár természetesen itt is rá kell mutatnunk az előzmények és az 1944-es következmények ok-okozati összefüggésére. Ezek részletes bemutatása, értékelése, helyi összefüggéseik feltárása azonban meghaladná azt, amire vállalkozhattunk. A történet fonalát abban a pillanatban vesszük fel, amikor a magyarországi, és benne a Nógrád megyei zsidóság legszörnyűbb időszaka megkezdődött: a gettórendelet megszületésével. A vég kezdete: titkos előkészületek a hivatalos gettórendelet elfogadása előtt 1944. április 7-én, vagyis egy nappal az ún. Jaross-listák ösz- szeállításának kívánatos határideje előtt, s éppen egy időben a zsidóság utazási tilalmának kimondásával,3 a Belügyminisztérium szigorúan bizalmas rendeletet továbbított a köz- igazgatási és közbiztonsági vezetőkhöz. Ezúttal a számtalan jogában már korlátozott, gazdaságilag megfojtott, évek óta munkaszolgálattal sújtott, s egyre lélekölóbb megaláztatásokat elszenvedő zsidó családok keresztényektől való elszepa- rálására folytak lázas előmunkálatok. A 6163/1944. BM VII. rés. számú utasítás a „zsidók lakhelyének kijelölése" tárgyában jutott el Nógrádba is, nevezetesen az alispánhoz, a polgármesterekhez és a rendőrkapitányságok vezetőihez.4 A „szigorúan bizalmasan kezelendő" rendelet nem csupán a zsidóság gettósítását készítette elő három héttel a kormány hivatalos gettórendelete előtt, s ugyancsak három héttel Magyarország német megszállását követően: rögtön az első mondata sokkal messzebbre, a végső megoldás irányába mutatott: „a magyar királyi kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól". Amit Kállay az elmúlt esztendőkben még elkerülhetett, most elodázhatatlanná vált: április derekán - a Kárpátalján - megkezdődött a zsidóság zárt területekre, városrészekbe való elkülönítése, azaz a „tisztogatási akció". Az Endre László által készített, ám hivatalos államtitkári
