Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Lágerlélet. Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései
Fent: Auschwitz. Idős néni és kisgyerekek a gázkamra felé indulnak. A túloldalon: munkaszolgálatosok aknák után kutatnak. 6 Horváth 46-47. p. 7 Horváth 50. p. 138 szabta keretekbe,6 ám sok múlott emellett a túlélők nyilvánvalóan rossz ideg- és lelkiállapotán, a kérdezők személyiségén, leleményességén és magán az interjúhelyzeten, a kibe- szélést befolyásoló bármely külső körülményen is. A Budapesten felvett nógrádi jegyzőkönyvek között a legkorábbiak július első napjaiból valók, s az interjúalanyok között egyaránt voltak munkaszolgálatosok és deportáltak. Július 1-jén László György muszossal, július 2-án a deportált Philipp Ilonával, július 5-én Gescheid Éva deportálttal és a munkatáboros Altmann Sándorral készült jegyzőkönyv. A többiek aztán egy kivétellel (július 15.: Steinberger Zoltán - musz) augusztusban tértek haza, mindnyájan munkaszolgálatból. Augusztus 12-én Ernst Tibor, 22-én négy berceli férfi, végül a következő napon Gescheit Károly vállalta, hogy jegyzőkönyvbe mondja fájdalmas emlékeit. Az általunk ismert tizenkét nógrádi jegyzőkönyv harmada készült balassagyarmatiakkal, összesen tizenegy deportálttal (az egyetlen férfi, Czilczer György is az Auschwitzba tartó halálvonaton utazott). A négy jegyzőkönyv mindegyikét ugyanaz a kérdező, Oblath Margit vette fel, akinek speciális feladata máskülönben a hajdani pesti zsidó kórházak orvosainak megszólaltatása volt.7 A balassagyarmati interjúk külön érdekessége, hogy nem a DEGOB budapesti központjában, Bethlen téri központjában vagy Aréna úti otthonában, hanem a nógrádi megyeszékhelyen készültek. 1945. november 15-én a segélyező Joint helyi irodán hét fiatal nő gyűlt össze, hogy élményeiket megosszák Oblathtal, aki eztán további három alkalommal (november 17-én, 18-án és 20-án) egyenesen házhoz ment. Czilczer Györggyel, Schenk Erzsébettel és a Weisz család két tagjával lakásukon készülhetett- talán éppen a nyugodtabb körülményeknek köszönhetően - az átlagosnál jóval terjedelmesebb interjú. A DEGOB-jegyzókönyvek területi aránytalanságait ellensúlyozandó (közülük négy balassagyarmatiakkal, három losonciakkal, kettő salgótarjániakkal, egy-egy pedig berceliekkel, illetve bujáki és nagyoroszi túlélőkkel készült), azokat későbbi interjúkkal, valamint egy nyomtatásban már több nyelven napvilágot látott, mégsem igazán ismert memoárrészlettel egészítettük ki. Utóbbira - az auschwitzi tábort kétszer is megjárt Davidovich Dina 1986-ban Mexikóban, 2001-ben Magyarországon, Szécsényben megjelent könyvére - azért esett a választásunk, mert máskülönben egyetlen szécsényi történetet sem ismernénk, Hídváry István salgótarjániakkal és somoskőújfalusiakkal készített in
