Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás
23 Endre László a minisztertanács 1944. június 21-i ülésén. Braham 824-825. p, 24 Czilczer Györggyel felvett DE- GOB-jegyzőkönyv (3550. szám). 25 Az esetekről Schenk Erzsébet doktornő számolt be a DEGOB munkatársainak. DEGOB-jegyzókönyv 3551. szám. 26 Schenk Erzsébettel felvett DEGOB- jegyzókönyv (3551. szám). kátólták a kocsik ajtaját, csupán a négy rácsos kisablakon mozoghatott a levegő egy kissé. A kocsik az egész nap folyamán a tűző napon álltak, így valóságos kemenceként ontották a deszkafalak s a pléhle- mezes tető a meleget. A „rakodást" irányító csendőrparancsnok még Pongrácz raktárnok úr javaslatán is túltett, mert a „javasolt" hatvanfő helyett hetven embert kényszerített egy-egy kocsiba. A kocsik lezárása előtt még egy vödör vizet s egy üres vödröt tettek be (a szükségletek elvégzésére). Ez a vödör víz volt tulajdonképpen az utolsó „hazai", amit „útrava- lónak" vihettek magukkal. Az első szerelvényt még a sötétedés beállta előtt elindították Aszód felé, majd betolatták az újabb tizenöt kocsiból álló szerelvényt, s folytatták a „berakodást". A napszállta utáni hús levegő egy kicsit már enyhített az egész napos hőség okozta szenvedésen. A csendőrparancsnok már az első szerelvény elindulása előtt figyelmeztette, kioktatta legényeit, hogy ha útközben egyetlen zsidó is meg tud szökni, azért hadbíróság előtt kell felelniük. (Vojtkó István balassagyarmati lakos visszaemlékezése a vészkorszakra. In: A Nagy Iván Történeti Kör Évkönyve, 1995. Szerk.: Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat, 1995, 136-145. p. Idézet: 140-142. p.) A halálvonaton „A határig a csendőrség és a MÁV személyzete kísérte a deportáltakat. A vonatokon is a németek voltak a parancsnokok. A csendőrség csak a kíséretet látta el... Vonatonként 2500 zsidót szállítottak ki. Egy teherkocsiban 50-60 zsidó lett elhelyezve. Mindenütt voltak zsidó orvosok. Vagononként egy-egy zsidó kocsiparancsnok. A deportálások folyamán a kiszállítás alatt csak 18-an haltak meg. Ezek is öregek és betegek voltak."23 Ezt az igencsak megszépített jelentést tette a minisztertanács előtt a magyarországi zsidótlanítási műveletek záró akkordjáról Endre László. Az igazság az, hogy a zsúfoltság sokak szerint ennél is nagyobb volt, és akad olyan túlélő, aki egyetlen (a balassagyarmati első) transzportból tud közel annyi halottról, mint amennyit Endre az egész országból említ: „A vagonok természetesen le voltak zárva és plombáivá. A hőségtől időnként főleg az idősebbek elájultak, talán még a gyerekek bírták a legjobban az utazás fáradalmait. Legalább tizenöt olyan jelentést hallottam, hogy egy-két ember meghalt egy-egy vagonban, és legalább ugyanannyit, hogy megőrültek, így pl. Winter Ármin, megőrült továbbá özv. Himler Dezsőné is."24 Volt,
