Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás

emberekkel sűrűn telerakott vagonokban, amit lezártak... Ez már nagyon gyanús volt. Ha dolgozni visznek, akkor miért csinálják?" - idézi fel akkori érzéseit az egyik túlélő.20

Emlékezetük szerint, Balassagyarmathoz hasonlóan, itt is hatvan-nyolcvan embert zsúfoltak be egy kocsiba. A vonat parancsnokául Grünwald Dezső kereskedőt jelölték ki, aki vagonról vagonra járt, igyekezett megnyugtatni társait: „Csak helyezkedjetek jól el, ne féljetek, nem lesz semmi baj."21 A lezárt vagonok késő este indultak útnak: „Amint leértünk a nagyállomásra, mikor elindult a vagon, akkor volt légiriadó. Hozzákapcsolták a mozdonyt, és ott maradtunk a lezárt vagonban. Akkor voltam először bezárva, akkor féltem először, hogy mégis, mikor bombáznak, hogyan szaladhatok innen. Akkor jutott el tulajdonképpen a tudatomig, hogy mi történt velünk. Addig, ugye, olyan mozgalmas volt, mindig költöztünk meg mindig csomagoltunk, mindig jött valami új barátnő meg új fiú... De mondom, az volt az első, hogy le voltunk plombáivá és megszólalt a légiriadó. Elég sokáig álltunk itt, mert sokára fújták le. Tudom, hogy már koromsötét volt, amikor elindultunk, mikor elindították a vagont."22

Dokumentumok

(45.) Davidovich Dina a Szécsényben koncentrált zsidóság bevagonírozásáról

Napokkal később egy vasútállomásra kísértek, ahol csupán marhavagonokat láttunk a vágányokon. Mindegyiken két-két, körülbelül

Fent: Klein Ödön úrilaka Varsány községben. Lent: A kisterenyei Fekete Nándor és családja az 1930-as években.