Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

sóval való kereskedelmet illetően.

1 Talán a leghosszabb ideig akkor tartózkodhatott a vármegyében a szécsényi Borjúpást mezején, amikor az 1705. esztendőben a szeptember 12-től egészen október 3-áig tartó országgyűlésen vett részt. A fejedelem a szabadságharc folyamán azonban nemcsak a vármegyei határok között találkozhatott nógrádiakkal, hiszen számos nemes került a fejedelem közvetlen szolgálatába, s nemritkán az ország politikai, gazdasági, közigazgatási és katonai irányításának élére. A fejedelmi táborban személyes felkelőként jó néhány nógrádi nemes is megfordult, a lovasok között a nemesek által nagy számban kiállított zsoldosok harcoltak, míg a helyi parasztság gyalogos vitézeket küldött. A nógrádi gyökerekkel rendelkező különféle személyek és II. Rákóczi Ferenc személyes találkozásai azonban nem mindig jelenthették a fejedelem és Nógrád vármegye hivatalos kapcsolatfelvételeit, hiszen a vármegyei közigazgatás fóruma a nemesi közgyűlés volt. Magánszemély nem, csak a közgyűlés tárgyalhatta Nógrád vármegyére vonatkozó hatállyal a fejedelmi utasításokat, s hozhatott rendelkezést a kiadott parancs végrehajtásáról, s intézkedhetett annak módjairól. A szécsényi országgyűlés idején a vármegye három nemesi közgyűlést is tartott szeptember 19-én, 23-án, és október elsején, de arra nincs utalás, hogy ezeken részt vett volna maga a fejedelem is, sőt az említett közgyűléseken nem tárgyaltak a fejedelemtől származó parancsot, legföljebb a szövetkezett rendek jobbára előző napi végzéseit.

2 A többi vármegyei közgyűlés helyszínétől pedig más elfoglaltságai tartották távol a fejedelmet, így esély sem lehetett arra, hogy azokon megjelenjen. Mivel Rákóczi a vármegye nemesi közgyűléseit valójában nem látogatta, ezért a tényleges ügyintézés hivatalos formáját nem határozhatták meg a személyes találkozások. A két fél közötti kapcsolattartást, a különféle ügyek elintézését a levelekre, s különféle közvetítő személyekre bízták. I. A Rákóczi-levelek és tárgyalásuk Annak ellenére, hogy a fejedelmi akarat különféle tisztségviselőkön, hivatalokon keresztül is eljuthatott a vármegyéhez, akár úgy is, hogy azt II. Rákóczi Ferenc nem közölte levélben, a közgyűléssel való közvetlen kapcsolattartás eszköze mégiscsak a levél lehetett. A levelek egy része másolatban maradt fönn, de az eredetiekről minden esetben megállapítható, hogy azokat nem a fejedelem jegyezte le, hanem csak aláírta. Az első tíz levélen még egyedül az ő neve szerepelt aláíróként, de azt követően szinte minden eset1 A továbbiakban a zárójelbe tett sorszám jelöli az adott fejedelmi levelet és a hozzá tartozó iratokat. 2 NML

IV. l/a. 11. köt. Protocollum Congregationis Neogradiensis 1705-1708. 94-100. 6