Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

A forrásközlésről

A forrásközlésről Nógrád megye területén 1976-ban készült el először olyan kötet, amelyben a vármegyére vonatkozó Rákóczi-kori forrásokból állítottak össze egy dokumentumválogatást.

1 Noha az eltelt idő óta a tárgyalt korszak vármegyei történéseit feltáró számos feldolgozás látott napvilágot, csak kevés vonatkozó korabeli forrás került nyomtatásban az olvasók kezébe. A jelen forráskiadványt azzal a célkitűzéssel terveztük meg, hogy elsősorban olyan eddig még nem publikált forrásokat mutasson be, amelyek nemcsak a Rákóczi-szabadságharc vármegyei eseményeit vetítik elénk, hanem azokon túl országos folyamatok lenyomatai is egyben. A kötetnek azonban nem csupán Nógrád megyei előzményei voltak. Egyfelől megjelentek olyan forráskiadványok, amelyek azzal az igénnyel íródtak, hogy bennük felvonultassák egy-egy vármegye területére vonatkozó, lehetőség szerint valamennyi Rákóczi-kori iratot.

2 Másfelől már ezen iratok kiadásának kezdetétől megfigyelhető az a törekvés is, hogy közzétegyék II. Rákóczi Ferenc fejedelem egy bizonyos vármegyének címzett leveleit.

3 Noha a forráskiadványunk készítésekor több példa is a szemünk előtt lebegett, mégis a forrásközlés során több esetben eltértünk azoktól. A következőekben olvasható iratok válogatási szempontjaira utal a jelen forráskiadvány címe, aminek megfelelően a kötetben egyfelől II. Rákóczi Ferenc Nógrád vármegyéhez írott levelei, másfelől pedig a fejedelmi levél vármegyei visszhangját tartalmazó iratok kerülnek bemutatásra. A forrásközlés időhatára két nagyobb eseményhez köthető, vagyis a legkorábbi iratok a Rákóczi-szabadságharc kitörésének, illetve a harcok Nógrád vármegyébe való érkezésének évében, míg az utolsó levelek a szécsényi országgyűlés esztendejében fogalmazódtak meg. Az 1703-1705 közötti három év alatt Rákóczi hetvenhat alkalommal intézett levelet a vármegyéhez, amely levelek részben eredetiben, részben pedig másolatban maradtak fenn a Nógrád Megyei Levéltárban. A másolatokat Nagy Iván készítette még 1853 táján Egerben, hiszen a Rákóczi-szabadságharc után Nógrád vármegye az államhatalom előtt kompromittálóvá vált iratait az egri káptalanhoz szállíttatta megőrzésre. A fönti állítás alól kivételnek csak négy levél számít, amelyekről (52, 55, 67, 67) csupán a vármegye 1 Schneider, 1976. 2 Klasszikus és mindenképpen követendő példaként hozható a Pest-Pilis-Solt vármegye iratait közlő kiadvány. Bánkuti, 1996. 3 Minderre jó példa lehet a fejedelem Máramaros vármegyéhez írt negyvenöt levelének részben kivonatos, részben részleteiben idézett közlése a 20. század elejéről. Komáromy, 1908. 46