Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

ségében követő Gyürky Ferenc is. A kapitányok nem megfelelőnek találták a vármegyének azt a gyakorlatát, hogy a szökevényekkel szemben nem léptek fel kellő eréllyel, s nem büntették meg őket, aminek köszönhetően még 1705-ben is említést tettek a fejedelmi levelek a szökevény gyalogságról, sőt a bujkáló zsoldosokról és a fegyvert fogni nem akaró nemesekről is. A korabeli források mégsem csupán a Tolvay seregének zendüléséről adtak hírt. A Szécsény környékéről elszökött vármegyei katonaságra hívta fel a figyelmet 1704. márciusának végén Bercsényi Miklós is, akinek a szökevények táborba küldéséről rendelkező kiáltványát a fejedelem utasításával (18.) egy időben tárgyalták. Az innen elszökött katonák visszaküldését szolgáló intézkedések sem lehettek hatékonyak, amiről Vattay János is beszámolt május 5-én kelt levelében, ám a fejedelmi levelek a vármegyének a stratégiai fontosságú Dunántúl elfoglalására küldött, de szökevénnyé vált katonáival foglalkoztak elsősorban. II. Rákóczi Ferenc (10.) Darvas Ferenc főhadbiztosra bízta, hogy a Tolvay Ferenc seregéből elszökött gyalogosokat elfogattassa, és Gács várába szállíttassa, illetve ott tartsa őket a következő fejedelmi rendelkezésig. A fejedelem Miskolcon, 1704. február 3-án kelt levelét február 12-én tárgyalta a vármegye nemesi közgyűlése. A közgyűlés megbízta a szolgabírókat, hogy nyomozzák ki a Tolvay Ferenc seregéből elszökött katonákat, s azokat azonnal küldjék vissza, s nekik havonta 2 forintot és egy kila búzát, vagy a búza helyett három forintot adjanak. Tolvay Ferencet pedig felszólították, hogy először a vármegyét tájékoztassa a felmerülő nehézségekről, illetve a továbbiakban Török András alispán utasításait kövesse. Tolvay Ferenc mindezeket megelőzően január 24-ei keltezéssel értesítette a vármegyét a zendülésről, amit a február 8-ai ülésen nem válaszoltak meg, de Tolvay ez előtt is számos levelet írt különféle Nógrád vármegyei előjárónak a sereg ellátásának, a zsólyomi zsákmány kiadásának zavarairól. Török Andrást korábban a fejedelem felhatalmazta a Borbély Balázs kapitány seregéből elszökött katonák összegyűjtésével, de a vármegyei felhatalmazást megelőzően már február elsejétől kezdve folyamatosan tudósította a vármegyét Tolvay seregének zendüléséről. Tolvay a fejedelmi levél után is jelezte a vármegye felé, hogy az ellátásukkal elégedetlen katonák továbbra is elszöknek. Darvas Ferenc április 4-ei levelében közölte a vármegyének, hogy a fejedelem a kialakult helyzet miatt nem a vármegyét okolja, s javasolja Tolvay leváltását. Az 1704. április 4-ei (18.) parancs értelmében a települések tisztviselői és lakosai kötelességévé vált annak kinyomozása, hogy hol vannak a Rákóczi táborából, vagy máshonnan önkényesen eltávozott, otthon lévő, vagy csavargó katonák, s azokat arra kellett kényszeríteniük, hogy visszamenjenek a csapattestükhöz. Mindazok a vármegye tisztviselői és tagjai, vagy a települések előjárói és lakosai közül, akik a szökésben lévő katonákat a parancs kihirdetésétől számított harmadnapig nem kényszerítenek vissza a csapatuk21