Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

lemhez irányították 1704. augusztusában, hogy intézzék el a havi adó mérséklését, és Darvas Ferenc egykori adószedő hátralékának ügyét is előterjesszék. Hasonlóan Galgócra ment az 1704. esztendő végén (43.) Balogh Mihály is az adóköteles porták, s a kiállítandó lovas és gyalogos katonák számának csökkentése érdekében. A fejedelem azonban nem támogatta a vármegye követküldési gyakorlatát, még a Miskolcon, 1704. január 27-én lejegyzett levelében (8.) kérte, hogy a vármegye ne követeket, hanem leveleket küldjön hozzá. Úgy vélte, a levél útján történő érintkezés megkönnyítené a vármegye ügyintézését, s nem lenne olyan költséges sem, ezért meghagyta, hogy követet csak akkor alkalmazzanak, amikor az ügy levélben nem közölhető. Noha a levél a közgyűlés elé került, a vármegye továbbra is delegálta követeit, így az utasítását a fejedelem 1705. május 23-án (58.) újból megismételni kényszerült. Jóllehet a közgyűlési jegyzőkönyvben egyik levél tárgyalásának sincs nyoma, mégis a fejedelem másodszori felszólítása után a levelek vették át a követek korábbi szerepét. Megjegyzendő azonban, hogy a második levél előtt maga a fejedelem adott ellenkező utasítást, hiszen 1704. december 13-án kelt levelében (42.) kérte, hogy induljon vármegyei követ a táborába, hogy ismertesse a vármegye hadi kárait, a hadsereg számára felhasználható lehetséges egyházi és dézsma jövedelmeket. 3, A megbízások és kinevezések Bár a fejedelem letörte a vármegye követküldési buzgalmát, mégis maga is számos esetben ajánlotta a közgyűlés figyelmébe az általa küldött megbízottakat. Mindennek praktikus okai voltak. Egyfelől bizonyos alkalmi jellegű, vagy állandóan végzendő feladatok végrehajtása során nélkülözhetetlenné vált egy általa megbízott személy irányítása és útmutatása, vagy éppen személyes fellépése, esetleg kevésbé hatékony lett volna az ügyintézés a fejedelmi levél révén. Másfelől ezen a módon személyes és fejedelmi tekintélyénél fogva erősítette meg különféle tisztségviselői rendelkezéseit. Példának okáért a fejedelem azért is bocsáthatott ki rendeletet Soltnál, 1704. június 2án (27.), mert hiába adott ifj. Király Mátyásnak, a tokaji sóház felügyelőjének még június elsején azonos tartalmú parancsot, amit Király levélben közölt is Nógrád vármegyével, de a június 23-ai nemesi közgyűlésen nem tárgyalták a Király által közvetített fejedelmi parancsot, majd csak a fejedelem közvetlen utasítását. II. Rákóczi Ferenc az állandó tisztségviselők közül gyakorlatilag csak a gazdasági élet, azon belül is az adóbehajtás terén működő tisztségviselőket, illetve azok utasításainak maradéktalan végrehajtását ajánlotta a közgyűlés figyelmébe. Már 1703. november 9-én meghatározta, hogy a vármegyék kövessék a főhadbiztosok utasításait a hadsereg fizetésének, élelmezésének és 16