A Nógrád Megyei Levéltár fond- és állagjegyzéke - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A levéltár rövid története
megyei helyettes irodaigazgató lett a megbízott levéltáros, ezt követően - úgy mellékesen - Radnai Tivadart bízták meg a levéltári munkákkal, aki 1950-ben a megyei tanács sajtó- és propagandafőelőadója volt.) Azonban nemcsak a levéltár szakmai irányításának hiánya, hanem a szakszerűtlen és felelőtlen papírgyüjtési kampány is sújtotta az irattárakban lévő levéltári anyagot. így például 1948-ban a balassagyarmati városi irattárban - az iktató- és mutatókönyvek kivételével - a sommás selejtezés áldozatául esett Balassagyarmat város 19. század második és 20. század első feléből származó szinte teljes, mintegy 4420 kg-nyi iratanyaga, 1952 végén pedig a Rétsági Járási Tanácsnál adták selejtbe a megye 1932-1944 között keletkezett alispáni, főszolgabírói és általános közigazgatási iratait. Mindezen veszteségek pótolhatatlan, kiiktathatatlan „fehér foltot" jelentenek a megye polgári kori forrásanyagában. 1951 és 1968 között E körülményekre is tekeintettel, a tanácsrendszerrel párhuzamosan megalakuló új levéltári szervezet, a Levéltárak Országos Központja (LOK) úgy határozott, hogy a megye levéltárát megszüntetve a Pest Megyei Közlevéltár (később Budapesti 2. sz. Állami Levéltár) őrizetébe utalja az iratanyagot. Ezt a tényt Komjáthy Miklós területi szakreferens 1951. március 16-án közölte is dr. Jánoshegyi Ferenc megyei vb-titkárral, aki a levéltári anyag elszállításának tényét megjegyzés nélkül - sőt, mivel helyhiánnyal küszködtek, bizonyos örömmel - vette tudomásul. Komjáthy - rosszat sejtve - április 11-én ismét Balassagyarmatra utazott. Sejtése sajnos beigazolódott, mivel ott a következőket tapasztalta: Nógrád Megye Tanácsánál Radnai főelőadót, akit előzőleg megbíztak a levéltár anyagának szállításra való előkészítésével, nem találta (közben ugyanis felmentették állásából), Sipos és Szentgyörgyi előadók pedig, akik Radnai ügykörét átvették, mit sem tudtak a levéltár elszállításának problémájáról. Ezért lakásáról behívatták Radnait, aki az irattárból előkereste a LOK-nak a megyei tanácshoz intézett átiratát, amely Komjáthy újabb, erőteljes fellépése nélkül - a jelek szerint - örökre eltűnt volna az aktatemetőben. Végül az iratok kötegelését a LOK költségére a hivatalsegédek vállalták - túlmunkában. Ezt követően, április végén és május elején a fővárosba szállították a kétvagonnyi (kb. 500 folyóméternyi) iratanyagot. Ebből Pest megyében még 1951-ben szétválasztották a legújabb kori könyveket, s sorozatba rendezve jegyzéket is készítettek róluk. 1952-1957-ben került sor a feudális, a neoabszolutista és polgári kori anyag fondokra és állagokra tagolására. A későbbi években megtörtént a még megmaradt ún. limbus-anyag túlnyomó részének rendezése is.
