A Nógrád Megyei Levéltár fond- és állagjegyzéke - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A levéltár rövid története
jegyzék szerves, hivataltörténeti és szervezeti alapú rendszerében nyertek elhelyezést. Tehát ott, ahová azok a szerves összefüggések szerint tartoztak. Az ún. funkcionális rendberakást követően került felszámolásra, s nyert eredeti rendjébe besorolást a IV. 1. b) állag volt bb) sorozata és a volt IV. 1. r) állag vegyes közigazgatási irategyüttese, illetve ezt követően kerültek kigyűjtésre a IV. 1. b) állagból a feudális kori összeírások is. A sorozat létrehozásának alapvető célja az volt, hogy a helytörténeti kutatást segítsük, ezért húsz tematikus egységet hoztunk létre. 4 ) A képzetlen levéltárnokok ellenére - némi károsodással - a levéltár szerencsésen átvészelte a Bach-korszakot, bár az első megyefőnök, Andreánszky Sándor császári királyi biztos, túlbuzgóságában az egész 1848-49. évi iratanyagot meg akarta semmisíttetni. Szerencsére felsőbb helyről időben leintették. A Bach-korszak bukása, az autonóm vármegyei közigazgatás rövid visszatérése - ekkor ismét Nagy Zsigmondot bízták meg a levéltárnoki állással (1861) -, majd a provizórium éveit követő kiegyezés révén az 1867. április 25-i tisztújítással a megye visszanyerte törvényes jogait. A polgári korszakban Nagy Iván bátyja, Nagy Imre főlevéltárnok (1867-1872) és Antony Béla allevéltárnok, majd Zámpory István (1872-1879) főlevéltárnok alakítják ki a levéltár legújabb időkig tartó rendjét és kezelési gyakorlatát. Utódaik közül ki kell emelni Szilassy Miklóst (1879-1883), aki az iratanyag történeti forrásértékének tudatában a levéltárnoki funkció szabályozását, a levéltárnoki státus szakképzett személyekkel való betöltését, e személyek rendszeres kiképzését és az Országos Levéltárban történő gyakorlati oktatását sürgette. Ezt követően id. Fölkel Károly (1883-1886), Baloghy Dezső (1886-1907), dr. Buttler László (1907-1908), Miskolczy-Simon János (1909-1916) töltötte be a vármegyei levéltárnoki állásokat. Miután Miskolczy-Simon 1916-ban hősi halált halt, a vármegye közel három évre egy nyugdíjas írnokot bízott meg a levéltár ideiglenes kezelésével. 1919. március 15-től dr. Radies Béla lett a vármegye főlevéltárosa, mellette Gonda Károly nyugdíjas vármegyei árvaszéki ülnök és Frecska György szolga látta el a levéltári feladatokat. (Radies egyébként egyike volt azon levéltárosoknak, akik az Országos Levéltárban már kezelői, illetve köztörvényhatósági levéltárnoki vizsgát tettek.) Az előbb említett - s lényegében elszigetelt törekvéseket tükröző - próbálkozások ellenére a dualista korszakban sem történt megfelelő gondoskodás a maradandó értékű iratanyag megőrzéséről és rendezéséről. A levéltárnokot, aki a megyei törvényhatóság központi tisztviselőinek sorát lezáró, ún. szakszolgálati tisztviselők (főorvos, főmérnök, állatorvos) közé nyert besorolást, s akit 4 1. Lélekösszeírások (Conscriptiones animarum, conseriptiones poulares); 2. Szökött jobbágyok (Coloni fugitivi); 3. Pusztatelek (Sessiones desertae); 4. Parasztvármegye (Comitatus rusticalis, rusticarum); 5. Tizedek, tizedbérletek (Decimae); 6. Adósok, adósságok (Debitores, débita); 7. Tanítómesterek (Lidimagistri); 8. Molnárok, kézművesek (Mokitores et opifices); 9. Görögök (Graeci); 10. Cigányok (Zingari); 11. Házasságok (Matrimonia); 12. Vakok, siketek, némák és koldusok (Caeci, surdi, muti, mendici); 13. Temetők (Coemeteria); 14. Hidak, utak, vámok (Pontes, viae, telonia); 15. Himlőoltás (Vaccinatia); 16. Marhavész (Lues pecorum); 17. Ragadozó madarak (Aves rapaces); 18. Tüzoltószerek (Incendiaria); 19. Vetés, termés (Seminatura, procreatio); 20. Vegyes - tartalmilag nehezen besorolható összeírások: a) méhek, b) új kápolnák és plébániák, c) dohányosok, kurta mentét és sarkantyút viselők,
