A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében
90 Ipar és társadalom Faragó Tamás ellenkező irányú változásokkal (szervezetek eltűnésével) is számolnunk kell. A másik jellemzőre már korábban utaltunk: az egyes szervezetek taglétszáma szakmánként, településenként, időszakonként erősen különböző lehetett, vagyis nem valószínű, hogy a céhek száma túlságosan szoros, illetve egyenes összefüggésben van akár a céhes, akár az összes (céhes és céhen kívüli) kézművesek létszámának alakulásával (lásd a 4-5. táblázatok bizonyító adatait Mellékletben). Ami a céhszervezetek eltűnését jelenti, itt több változattal is számolnunk kell. Egyrészt időközönként bizonyos iparágak termékeire megszűnik a kereslet és a mesterség lassacskán elsorvad (pl. pajzskészítő, gombkötő). Másrészt a többszakmás vegyes céhekből egy-egy megerősödött mesterség kiválhat és saját szervezetet alakíthat, ami időközönként az eredeti céh átalakulásával, esetenként megszűnéséveljárhat. Más esetekben - különösen differenciált vásárlóréteggel rendelkező nagyvárosokban - az eredetileg egységes mesterség külön-külön szervezeteket alakító részszakmákra specializálódik - például a pékek különválnak fehér és fekete pékre, a szabók magyar és német szabóra (illetőleg később női és férfi szabóra). Végül - tekintettel arra, hogy a céhszervezet illetőleg a céhtagság egyúttal jogi státust is jelent- lehetséges, hogy egy céh jogi helyzete és tényleges működése eltér egymástól. Talán elég, ha arra utalunk, hogy a hatóságok több ízben elrendelték a céhkiváltságok (díjjal járó) megújítását, amit nem minden szervezet tett meg, hanem gyakorta a helyi önkormányzat hallgatólagos jóváhagyásával privilégiumuk átírása vagy megújítása nélkül működött tovább. 21 Tény viszont, hogy a céhkataszteri adatgyűjtés során a céhek megszűnésének nyilvántartására nem került sor. így jelen esetben egyetlen 16-17. századi dokumentum létezése (nyilvántartása) részletesebb kutatások, alaposabb irodalmi ismeretek híjján nem elegendő bizonyíték arra, hogy a szóban forgó szervezet létezőnek, működőnek tekinthető a 18., illetve 19. század vonatkozásában. 22 Itt kell megjegyeznünk azt a nem mindig eléggé hangsúlyozott tényt is, hogy a céhek nem mindegyike köthető a kézművességhez. A kimutathatóan nem kézműves céhek száma (Melléklet 9. táblázat) körülbelül az összes nyilvántartott szervezet 4-5 százalékára tehető, a városokban azonban gyakran a 10 százalékot is meghaladhatja. Különösen érdekes, hogy településtípusok szerinti, és regionális megoszlásaik, valamint időbeli változásaik meglehetős hasonlóságot mutatnak a 21 Selmecbánya esetében például egyetlen céhkiváltság 19. század elej i megúj ítására sincs adatunk (EPERJESSYG. 1967. VÖ. SCHINDLER GY. 1909.; SPIESZ.A. 1967.), ennek alapján azonban nem feltételezhetjük azt, hogy a céhrendszer itt már fél évszázaddal 1872. évi hivatalos feloszlatása előtt elenyészett volna. 22 A gyakorlatban jobb híján minden egyszer keletkezett szervezetet működőnek szoktunk tekinteni - valószínűleg ez is az egyik oka a céhkataszteri adatok Szabóky céhszámaival szembeni gyakori többletének (Melléklet 3. táblázat).
