A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kósa László: Történeti néprajz és társadalomtörténet
Történeti néprajz és társadalomtörténet 57 művelhette a néprajzzal egyidejűleg az emberfóldrajzot Bátky Zsigmond. Az első, jelentős középkori faluásatások vezetői, Papp László és Szabó Kálmán egyidejűleg néprajzi kutatásokkal is foglalkoztak. A dialektológia néprajzzal összeszövődött ága, Csüry Bálint iskolája úttörő eredményeket ért el. Ezért létesülhetett híd az ókortudomány és a néprajz között (Marót Károly), sőt még a pszichoanalízis felé is vezetett út néprajzi előtanulmányok nyomán (Róheim Géza). A fölsorolt, jobbára tudománytörténeti értékű hivatkozások folytatásai a közelmúlt példái. Az eredeti forrásbázis további szűkülésével, sőt elfogyásával ismét nőtt a történeti források bevonásának aránya. Különösen az után, hogy a néprajzban uralkodóvá vált a tematikus monográfiák készítése. Mivel az addigi forrásokat és tradicionális kutatási célokat elégtelennek találta, ezek szinte mindegyike kiegészült olyan területek földolgozásával, amelyek nem feltétlenül következtek volna az előzményekből. Időrendben például Hoffmann Tamás a gabonanemüek nyomtatása kapcsán munkaszervezeti és munkamigrációs kérdésekkel foglalkozott), Takács Lajos a dohánytermesztés tárgyi néprajza mellett levéltári anyag alapján bemutatta a múlt századi kertésztelepek életét, e sorok írója a burgonyával kapcsolatosan innovációs kérdéseket, továbbá az uradalmak és a mezőgazdasági ismeretterjesztés parasztságra gyakorolt befolyását elemezte. 8 Nemcsak a gazdaságtörténeti, főleg az agrártörténeti ismereteket gazdagították néprajzkutatók, hanem évtizedeken át szinte a néprajz volt a színtere a munkaeszköz-történetnek is (Takács Lajos, Szolnoky Lajos, Balassa Iván). Értékesek Csilléry Klára bútortörténeti vizsgálatai. 9 Köztudott, hogy történetírásunkban a közelmúlt milyen megélénkülést hozott, amit jórészt az Annalesnek lehet tulajdonítani, és amit leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk meg, hogy kiderült: az élet minden részletének, jelenségének van történelme. Ez a néprajz szemszögéből, mutatis mutandis, nem volt újdonság. Miközben nem tudott, mert még nem is tudhatott a neves történetíró iskoláról, utóbb pedig az kívülesett tájékozódási körén, az elmúlt négy-öt évtizedre visszatekintve mégis elmondható, hogy a néprajz bőven kutatta a mindennapok történetét, sőt elsősorban azt. Témája volt az életmód és a mentalitás sok részlete, ünnepek, hétköznapok, jogszokás és rokonság, kultuszok és hiedelmek, a vallásos és a nemi élet egyaránt. Az elmondottakhoz hozzátartozik két lényeges megszorítás is. A néprajz érdeklődése változatlanul alig lépte át a parasztság határait, és eredményei túlnyomórészt az újkorra korlátozódtak. A sokáig a politikatörténet túlsúlya alatt görnyedő történetírás mindezt hosszú ideig alig vette észre. De amikor a tízkötetes Magyarország történetében a pa8 HOFFMANN T. 1963.; TAKÁCS L. 1964.; KÓSAL. 1980. 9 TAKÁCS L. 1980.; SZOLNOKY L. 1972.; BALASSA 1.1973.; K. CSILLÉRY K. 1982.
