A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Gyáni Gábor: Mai várostörténeti-írásunk: teljesítmény és irányzatok
46 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Gyáni Gábor ába temetkező historikus típusképző fogalmak végett használná az egybevetés módszerét. Pedig alkalom ma is adódna rá, gondoljunk a helyi elit témájában végzett nagyszámú vizsgálatra, a városi virilisek párhuzamos elemzéseire. Miért nem akadt eddig senki, aki megkockáztatta volna, hogy az erősen formalizált, standardizált virilis vizsgálatok struktúraképleteit összehasonlítsa egymással? A komparáció iránti érdeklődés hiánya (melynek egyenes következménye a szükségszerű provincializmus, puszta helytörténeti érdekes ségü városkutatás) abból is fakad, hogy a népesedéstörténet várossal összefüggő vizsgálata még úgyszólván el sem kezdődött. A nemzetközileg is jegyzett hazai történeti demográfia eddig jószerivel csak a faluval foglalkozott, s többnyire kezdeti stádiumban tartanak a kifejezetten urbánus demográfiai vizsgálatok. Ezen a téren Faragó Tamás tett már eddig is a legtöbbet, tőle várható a kérdés igényes és tágabb perspektívában történő feldolgozása, melyre egyenesen biztatnánk is. 29 Nem kevéssé érdemi kérdés a mobilitás, a migráció és az asszimiláció szorosan összefüggő folyamatainak, mint városon belüli jelenségnek a kutatása, amely éppen csak most veszi kezdetét. Említettem már, hogy nagy közöny övezi a város, mint térbeli entitás historikumát, holott a városi tér szerveződése, a tér sokirányú beélése és használata sőt annak differenciált jelentése, vagy az épített környezet kultúrtörténete mind-mind fontos témája a várostörténetnek; nélkülük a város jelensége értelmezhetetlen. S mennyire igaz ez a város infrastruktúrájának a kérdéskörére, amely szinte kiált a komparatív módszer használatáért. A város fizikai környezete, tegyük hozzá, igen gyakran a városi politika keretei közt válik megközelíthetővé a városgazdálkodás vizsgálata során, vagy pedig a kultúrantropológiai látószög kölcsönöz neki jelentést. A város, mint kulturális képződmény (nem is elsősorban intézménytörténeti értelemben, hanem mint kulturálisan befolyásolt tevékenységek és életformák színtere és konstrukciója) alig keltette fel eddig idehaza a kutatók figyelmét. Az a kevés, ami erről olvasható, elenyésző kivétellel hagyományos építészettörténet és szinte kivétel nélkül Budapesttel foglalkozik. A város kulturális entitásként azonban nemcsak az épített, esztétikai terminusokban elemezhető környezet vagy a kulturális szervezetek otthona; a város használata (a lakáshasználattól a munkáig és a szabadidő eltöltéséig) mind kulturális konvenciók és értékek megszabta tevékenység, melynek történetírói vizsgálata biztosíthatná, hogy végsőkig kiaknázzuk a város mikrotörténeti megközelítésének kétségtelen episztemológiai előnyeit. 29 FARAGÓT. 1992.; FARAGÓT. 1995.
