A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Szabó István: A szolgáltatóipar réseinek kihasználása a szocializmusban
320 Ipar és társadalom Szabó István egyikük villanyszerelői szakképesítéssel jó anyagi körülmények között érte meg a rendszerváltást, mikor is háború előtti földjeik kárpótlási jegyeit a családtagoktól felvásárolva közel akkora földet szerzett és próbál hasznosítani, mint amit a család negyven éve bérelt. Sajnos anyagiak, munkaerő híján ismét kudarcra ítélve. Az 50-es években tehát a család a paraszti munkából végképp váltani kényszerült. De miután józan felfogású, mindenfajta munka elvégzésére nevelt, a napi élettel, a gazdasággal, a nagy háztartással, az épületekkel, gépekkel, szerszámokkal összefüggő munkákban járatos emberek voltak, könnyen rá tudtak állni szakipari munkák végzésére is. Ahogy követték egymást a generációk, úgy szereztek a fiatalok több és több szakmában képesítést, ahogy változott az egyéni és társas vállalkozások állam által engedélyezett köre, úgy tértek át a család fiatalabb tagjai különféle, már tanult szakmájuk alapján szerveződött vállalkozásokra. Azok az idősebb családtagok pedig, akik a korábbiakban mindenféle szolgáltatóipari „résbetöltő" munkákat végeztek, alkalmazottaikká lettek, illetve végeztek és végzik mai napig is azokat az ismerősök, rokonok, barátok számára szükséges kisebb-nagyobb szakipari munkákat ugyanúgy közös megegyezés szerint, mint végezték azokat a korábbi évtizedekben, i A lakossági egyszerűbb szakipari munkákat, de esetünkben például a komolyabb vállalkozásokat, egészen egy-egy lakóház komplett felépítéséig, a belső berendezés kivitelezéséig úgy tudták csak felvállalni, hogy erre a lehetőségre való tekintettel valamennyi munkába bevont résztvevő csak olyan főállást vállalt, ami egyéb munkáik számára szabadidőt biztosított. Főként olyan területek voltak itt előnyben, amelyek folyamatosan letöltött 12-24 órás szolgálat után többnapi szabadidőtbiztosítottak. (Éjszakai szolgálatok, fegyveres védelmi szolgálatok, tűzoltó szolgálat, kazánfütés, számlabeszedések, mérőórák leolvasása stb.) Ma már a családban a már említett gazdálkodó mellett két vállalkozó fiatal szállítási, lakberendezési munkákat végez, ugyanakkor az idősebbek továbbra is az ő közreműködésükkel folytatják az építkezéseket, renoválási, belső szakipari munkák elvégzését. S miután a családban van villanyszerelői, a baráti körben gázszerelői képesítésű, továbbra is különféle célú építmények szinte kulcsátadásszintű kivitelezésére képesek. Mindannyian megfelelnek annak az állandóan fellépő igénynek is, amely egy-egy általuk ismert háztartásban jelentkezik, s mivel nemcsak képességeik, képesítéseik megfelelőek, hanem az évtizedeken át, apákról fiaikra örökített munkamoráljuk is hagyományozódott, a feladatok volumenétől függetlenül szívesen végzik el azokat. A család tagjai a fentiekből következően a legkülönbözőbb módon, de azonos mentalitással épültek be generációkon keresztül egy egész vidék társadalmába. Környezetükben mindenütt meghatározó, számottevő egyéniségekké váltak, megőrizték családi hagyományaik egy
