A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi kőedénygyár hatása a környezetére
A bélapátfalvi kőedénygyár hatása a környezetére 253 1854-ben a Földváryak bérlete idején már kiépült az üzem, s számolhatunk a munkások és eltartottak 1: 4 arányával. Ekkor az üzem 44-48 főre tehető számú dolgozóval termelt. Ezt az üzemi létszámot véve alapul 176-192 fő lehetett a hozzátartozók száma. 1896-ban Nagy Zsigmond és fia bérlete idején 65 alkalmazottja volt a gyárnak, s akkor 260 eltartottal lehetett számolni. 1900-ban a hivatalos népszámláláskor 33 dolgozója volt a gyárnak, akik a fenti módon számolva 132 eltartottjukról gondoskodhattak. Az összeíráskor ipari keresőként 99 főt, ipari eltartottként 168 személyt vettek számba, 7 akiknek döntő része a gyári dolgozók hozzátartozója lehetett. 1926-ban két esztendővel az apátfalvi gyár felszámolása előtt a vállalatnak 44 alkalmazottja volt, akiknek az 1: 4-es arányt figyelembe véve 176 eltartottjuk lehetett. Az apátfalvi fabrika eltartóképességére egy-két iparági összehasonlító adatunk van. Pápán a porcelángyárnak az összes munkáslétszáma 1848-ban 48 fő volt. 8 1852 körül, az akkor másfél évszázada fennálló gyár, a korabeli leírások szerint már 180 ember megélhetését tette lehetővé. 9 Ezek szerint Pápán minden gyári alkalmazottra közel 4 eltartott jutott. Telkibányán a keménycserépgyár a 20. század elején 50-60 család megélhetését biztosította. 10 Miután tudjuk, hogy az itteni gyárnak 1896-ban 85 dolgozója volt, 1 ' akiknek az 1:4-es arányát figyelembe véve 340 eltartottjuk lehetett. Összegezve - az apátfalvi kőedénygyár működése első éveiben még csak 20—40 főnek, 18 év után már 180-190, 60 év után 260, a 20. század fordulóján 130-140, és a megszűnése előtt a település 170-180 lakosának biztosította a megélhetést. A kőedénygyár alapításakor még csupán a település 1,5-3,0%-ának az életére volt hatással. Később, 1854-ben, már 14-15%-ának, 1896-ban 18%-ának, 1900-ban 9,2-9,8%-ának, s megszűnése előtti időben, 1926-ban, 10,0-10,6%-ának jelentette a mindennapos kenyérkereset forrásait. A kőedénygyártó fabrikáink termelésében résztvevők közül a vándorló szakmunkások és a termelésirányítók aránya 60% volt, míg a fennmaradó 40%-ot az előkészítésben dolgozó szakképzetlen munkásság adta. Eszerint az üzem az alapítása körüli időben az összes alkalma7 A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása 987. 8 MÉREiGY. 1951.74. 9 KATONAI. 1978. 108. 10 KATONAI. 1986. 54. 11 MATLEKOVITS S. 1898. II. 261.
