A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Bódy Zsombor: A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890–1930

212 Ipar és társadalom ___^_ Bódy Zsombor volt az alkalmazottakra nézve, mint a korábbi, nagyjából az eredeti tervezetnek felelt meg. Az ellenforradalommal természetesen az egységes magántisztviselő szervezet szétesett, a taglétszámok csökkentek, de a magántisztviselői réteg létezése - az egyszeri teljeskörü mobilizálódása után -, amelyről a háború előtt az egyesületek vezetősége annyit győzködte azokat, akiket képviselni akart, senki számára nem volt kétséges többé. Az önálló munkajogi szabályozással, illetve az 1927-28-ban megszülető MABI-val (1927: XXXV. te., 1928: XL. te.), különféle pártállású szervezeteivel és azok lapjaival a magántisztviselők rétege intézményesült. A nyugdíjtörvény azonban rögzített bizonyos életmódbeli különbségeket a munkások és magántisztviselők között, amikor a szolgáltatásokat úgy határozta meg (özvegyi nyugdíj és árva ellátás tekintetében), hogy - a középosztályi normáknak megfelelően - nem dolgozó feleségekkel és az iskoláztatásban magasabbra jutó gyerekekkel számolt utóbbiak esetében. Mindenesetre 1918, a munkajogi rendelet és a nyugdíjtörvény nyomán a kategória elhatárolása világos volt: saját maguk és mások egyaránt magántisztviselőként kellett, hogy azonosítsák azokat, akiket ezek az intézmények átfogtak. A szociáldemokraták a magántisztviselők munkásosztályhoz tartozását maguk is külön magántisztviselő kongresszusokon mondták ki. A magántisztviselők intézményi és szimbolikus szinten egyaránt az egyéb alkalmazottaktól, a munkásságtól szilárdan elhatárolva érezhették magukat - más irányokban a távolságok és válaszfalak (ha nem is változatlanul), de eleve adottak voltak—, és ez jól megfért azzal, hogy többségük a szociáldemokratákkal szimpatizált; a MABI választásait rendre ők nyerték. Magukat a szociáldemokrata magántisztviselő szervezeteket sem akadályozta ideológiai állásfoglalásuk abban, hogy a 20-as években a rendszerbe integrálódva képviseljék a magántisztviselő réteg érdekeit a legkülönfélébb fórumok előtt. A magántisztviselő réteg munkajogi, társadalombiztosítási, politikai, és tudati önállósága közép-európai jelenség. Németországtól nyugatra nem található meg, ott az egyes vállalatok hasonló helyzetben lévő alkalmazottai nem próbálták meg egy kollektív stratégiával megjavítani viszonyaikat. Németországban, viszont a Privatangestellte máig létező kategória, szociológiai és történeti vizsgálatok tárgya. E réteg közép-európai önállóságának oka nyilván nem kereshető csupán az önállóság kiépítését megcélzó szervezetek stratégiájában, illetve annak sikerében. Bár Németországban ezek voltak többségben, Magyarországon viszont nem. Nálunk az elméleti szempontból a magántisztviselőket nem a középosztályba soroló és önálló rétegnek nem tekintő szociáldemokraták az I. Világháborútól népszerűbbek voltak a magántisztviselők között. Mindez arra utal, hogy a német történeti szakirodalom azon megállapításai, amelyek a Privatangestelltenschaft létét a német társadalom rendies örökségével magyarázzák, érvényesek lehetnek Magyar-